Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
Justice in a Time of War
Lehet-e igazságot szolgáltatni háborúban? A jognak kell-e helyettesítenie a reálpolitikát? Felléphet-e egy nemzetközi bíróság az őt létrehozó globális közösség ellen?
A Justice in a Time of War (Igazságszolgáltatás háború idején) francia fordításban a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék első teljes, kulisszák mögötti története, Mirko Klarin balkáni újságíró javaslatától kezdve a végső áldozat, Slobodan Milosevi_ első tárgyalásának legújabb fejleményein át. A könyv egyúttal elmélkedés a jog és a politika ellentmondásos összefonódásáról az igazságszolgáltatás és a béke elérése érdekében.
A Le Monde (2000. november 3.) az eredeti kiadásról írt kritikájában Hazan könyvét a Törvényszék árnyalt bemutatásaként ajánlotta, amelyet Jugoszlávia új elnökének kötelező olvasmánynak kell tekintenie. "Pierre Hazan egy olyan intézmény történetét meséli el, amelynek az évek során nagyrészt sikerült megmenekülnie a létrehozói (nem csak az amerikaiak) kezdeti rejtett indítékaitól és manipulációitól.".
A minden jelenetet kitöltő bennfentes interjúkkal a szerző, Pierre Hazan a háború kaotikus történetét meséli el, miközben a nyugati hatalmak a tényleges beavatkozás elkerülése érdekében összeállítottak egy törvényszéket, abban a reményben, hogy a nemzetközi bűnözőket vád alá helyezéssel fenyegetik, és ezzel kikényszeríthetik a tarthatatlan békét. A nemzetközi jogászok és bírák, akik ezt a röghöz kötött világbíróságot létrehozták, a semmiből indultak - sem irodahelyiség, sem asszisztensek, sem számítógépek, még költségvetés sem volt -, de végül a Balkánon megkerülhetetlen szereplőként hozták létre a bíróságot. Ez a fejlemény a politikai helyzet alakulását is tükrözte: a Nyugat 1993-ban alibiből hozta létre a Törvényszéket, hogy elkerülje a katonai beavatkozást, de 1999-ben a Törvényszék hirtelen hasznos lett a NATO-országok számára, mint eszköz, amellyel Milosevics rendszerét kriminalizálni lehetett, és amellyel igazolni lehetett a katonai beavatkozást Koszovóban és Szerbiában. Végül ez meggyorsította Milosevics uralmának végét, és utat nyitott a történelem első háborús bűnökkel kapcsolatos, nemzetközi bírósági eljárásához, amelyet egy volt elnök ellen indítottak.
Ironikus módon a bíróságot létrehozó nyugati vezetők nem igazán akarták a nemzetközi jog e diadalát. Ők a közvéleményt akarták lecsillapítani, nem pedig alakítani. A törvényszéknél dolgozó maroknyi ember elszántsága azonban a bíróságot a változás aktív tényezőjévé tette, megnyitotta az utat a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt, és nagymértékben előmozdította a nemzetközi büntetőjogot. A Törvényszék létezése azonban legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Mennyire lehet független egy ENSZ-törvényszék azoktól a politikai hatalmaktól, amelyek létrehozták és politikailag és pénzügyileg fenntartják?
Hazan óvatos, bár optimista marad a nemzetközi igazságszolgáltatás jövőjét illetően. Története elrettentő példa marad az olvasó számára: az eszmék megvalósítása a reálpolitikába szerelmes világban nehéz és gyakran véletlenszerű tevékenység.
