Értékelés:
Az „Indián hősök és nagy törzsfőnökök” kritikáiban az indián vezetőkről szóló betekintés elismerése és a rövidség és az életrajzi részletek mélységének hiánya miatt megfogalmazott kritikák keverednek. Sok olvasó nagyra értékeli a könyvet, mert más szemszögből mutatja be a történelmi eseményeket és vezetőket, míg mások csalódottságuknak adnak hangot az életrajzok rövidsége és az összetett történelmi összefüggések felületes kezelése miatt.
Előnyök:Az olvasók értékelik a könyvet a kevésbé ismert indián vezetők érdekes nézőpontjaiért, történelmük tiszteletteljes bemutatásáért, valamint a szerző személyes kapcsolatáért az érintettekkel. Több kritikus is értékeli, hogy megismerhetjük ezeket a vezetőket, eloszlatva a közkeletű mítoszokat, és árnyaltabb képet kaphatunk életükről és küzdelmeikről.
Hátrányok:Sok kritikus azt kifogásolja, hogy a könyv túl rövid, és nem tartalmaz részletes információkat a tárgyalt személyiségekről. Egyesek úgy érzik, hogy inkább egy szakdolgozatnak, mint egy átfogó könyvnek tűnik, és a jellemzéseket néha „hiúnak” nevezik. Van olyan érzés, hogy az elbeszélések szaggatottak és nem jól kidolgozottak, így az olvasók több mélységre vágynak.
(69 olvasói vélemény alapján)
Indian Heroes and Great Chieftains
Charles A. Eastman, egy szantee sziú, négyéves volt az 1862-es minnesotai sziúfelkelés idején.
A lázadás után elválasztották az apjától, és tizenegy évet töltött kanadai rokonoknál, mielőtt újra találkozott vele, és a Dakota Területre vitték. A keresztény hitre tért apja hatására ő is a „fehér ember útját” követte, Dartmouthba járt, majd 1890-ben a kormány orvosa lett a Pine Ridge Agency-nél. Mai hírnevét tizenegy könyvének köszönheti, amelyekben megpróbálta helyrehozni a fehérek téves elképzeléseit az indiánokról, és közelebb hozni egymáshoz a két fajt.
Az először 1918-ban megjelent Indian Heroes and Great Chieftains című könyv tizenöt nagy indián vezető életrajzi vignettáját tartalmazza, akiknek többsége sziú volt, és akik közül néhányan, mint például Red Cloud és Rain-in-the-Face, Eastman barátai és ismerősei voltak. Tisztelettel adózik Kis Farkasnak, a cheyenne törzsfőnöknek, akit jól ismert, és leírja a nez percesek Joseph törzsfőnökének nemes pályafutását, akinek segítségére volt a kormánynak 1897-ben benyújtott panaszok dokumentumának elkészítésében.
Finomra csiszolt prózában Eastman a lényegre tör alanyai, köztük Őrült Ló, Ülő Bika, Foltos Farok, Kis Varjú, Gall, Két Csapás, Amerikai Ló, Tompa Kés, Római Orr című írásaiban. Hole-in-the-Day, és Tamahay (aki a minnesotai sziúfelkelés ellen adott tanácsot).
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)