Olvasói vélemények
Összegzés:Kishonna Gray könyve a faj, a nemek, a technológia és a játékok metszéspontjait vizsgálja, kiemelve a fekete játékos közösségek elnyomását és zaklatását, ugyanakkor kiemeli a fekete közösségek rugalmasságát és erősödését. Az átírt beszélgetéseken keresztül értékes betekintést nyújt az interszekcionalitásba, és alapvető olvasmány a játék- és technológiai területeken dolgozók számára.
Előnyök:A könyvet dicsérik, mert mélyreható betekintést nyújt a faji és nemi kérdéseknek a játékokon belüli megjelenésébe, és felhívja a figyelmet a fekete közösségek tapasztalataira. Valós beszélgetések segítségével tisztázza az összetett fogalmakat, és mind az újonnan érkezők, mind az e kérdésekkel már ismerkedők számára szemet nyitónak tekinthető. Az olvasók nagyra értékelik a szövetségre való összpontosítást és a pozitív változás reményét.
Hátrányok:A tudományos írásmód és a tárgyalt témák összetettsége kihívást jelenthet, és az olvasónak a jobb megértés érdekében vissza kell térnie a részekre. Az angol nyelvet nem anyanyelvi szinten beszélőknek eleinte nehézséget okozhat a terminológia és a stílus, ami némi alkalmazkodást igényel.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Intersectional Tech: Black Users in Digital Gaming
Könyv tartalma:
In Intersectional Tech: Kishonna L. Gray a játékokban megjelenő feketeséget vizsgálja a faj, a nem, a szexualitás és a (disz)képességek metszéspontjain. Érvelését a Gamergate és a Black Lives Matter mozgalom egyidejű, látszólag egymástól független eseményeinek kontextusába helyezve Gray rávilágít azokra a megkerülhetetlen láncokra, amelyek a marginalizált népességeket sztereotip keretekhez és korlátozott narratívákhoz kötik a videojátékokban. Az Intersectional Tech azt vizsgálja, hogy a fekete játékosok többszörös identitása - némelyik nyilvánvaló a játékok kontextusában, némelyik könnyebben elrejthető - hogyan befolyásolja a játékélményeiket.
A fehérség és a férfiasság normalizálása a digitális kultúrában elkerülhetetlenül a marginalizált emberek elszigeteléséhez, kirekesztéséhez és büntetéséhez vezet. Gray szerint azonban meg kell vizsgálnunk az előítéletekkel, diszkriminációval és mikroagressziókkal kapcsolatos egyéni küzdelmeket is az elnyomást fenntartó nagyobb intézményi gyakorlatokon belül. Ezek az „új” rasszizmusok és a kiegészítő színvak ideológia egyfajta digitális Jim Crow, az elnyomás ugyanazon stratégiáinak új módja, amelyek az amerikai történelem során mindig is a fekete közösségek ellen irányultak.
Az identitásfejlesztéssel és a játékokkal kapcsolatos igazságossági kérdésekkel kritikusan foglalkozó interjúkra támaszkodva Gray feltárja a játékkultúra kritikai tudatosságot elősegítő, a részvételi demokráciát segítő és társadalmi változásokat előidéző képességét. Az interszekcionális technika a játékkultúrán belül a marginalizált tagok konkrét helyzeteiben gyökerezik. Feltárja, hogy a játékközösségekben mindennapos szexizmust, rasszizmust, nőgyűlöletet és homofóbiát leleplezők által megfogalmazott igazságok ellenére a hegemón narratívák továbbra is kiváltságosak. Ez a szöveg ezzel szemben a gyakran figyelmen kívül hagyott perspektívákat állítja a középpontba, és kritikai korrekciót nyújt a játékról mint túlnyomórészt fehér és férfi térről alkotott elképzelésekkel szemben.
