Értékelés:
A könyv az anya-lánya kapcsolat összetett dinamikáját vizsgálja egy művésznő szemszögéből, aki elhidegült édesanyjával küzd. Egyedülálló elbeszélői stílusával az elhidegülés, a trauma és a megértés keresésének témáit járja körül, és olyan önvizsgálatot nyújt, amely mélyen rezonál azokkal, akiket hasonló családi kihívások érintenek.
Előnyök:A könyvet dicsérik az emlékezet, a generációs traumák és a családi kapcsolatok összetettségének mélyreható feltárása miatt. Az olvasók nagyra értékelik az egyedi elbeszélői struktúrát, amely tükrözi az elbeszélő gondolatmenetét, valamint a felidéző írást és a témákat, amelyek visszhangra találnak azoknál, akiknek ambivalens kapcsolatuk volt az anyjukkal. A fordítást szépségéért is dicsérik.
Hátrányok:Néhány olvasó az ismétlődő és töredezett stílust potenciálisan frusztrálónak vagy fárasztónak találta, különösen azok, akik nem szoktak hozzá a mély önreflexióhoz. Az elbeszélés introspektív jellege talán nem mindenkinek tetszik, és szorongást válthat ki a nehéz családi témák feltárására fel nem készített olvasókban. A könyvet intenzív olvasmányélményként írják le, amely szükségessé teheti az elmélkedéshez szükséges szüneteket.
(10 olvasói vélemény alapján)
Egy középkorú művésznő és idősödő édesanyja között macska-egér játék alakul ki a megfigyelés és a lelki gyötrelem jegyében, Vigdis Hjorth visszatér vitatott modern klasszikusának, a Végrendeletnek a témáihoz.
'Anyázni annyi, mint gyilkolni, vagy elég közel áll hozzá' - gondolja Johanna, miközben a két szó norvég helyesírását nézi. Nemrég megözvegyült, és hosszú távollét után visszatért Oslóba, ahol művészetének retrospektív kiállítására készül.
Munkáinak témája az anyaság, és néhány ellentmondásosabb festménye drámai szakadást idézett elő szülő és gyermeke között. Ez az új közelség, több évtizedes keserű távollét után, mindkét nőt feszült helyzetbe hozza, és nem sokkal később Johanna azon kapja magát, hogy az anyja a gondolatait követi, Johanna pedig az anyja házát kezdi követni.
