James Joyce A művész portréja mint fiatalember: „Akkor is meg lehet halni, ha süt a nap””.”

Olvasói vélemények

James Joyce „A művész ifjúkori arcképe” című művéről írt kritikák kiemelik az írás szépségét és az olvasók előtt álló kihívásokat, amelyekkel a mű összetett stílusa és introspektív jellege miatt kell szembenézniük. Sok kritikus értékeli a főhős utazásának mélységét és Joyce nyelvtudását, bár néhányan kritizálják a hosszú és néha unalmas részeket.

⬤ Gyönyörűen megírt, magával ragadó, költői próza.
⬤ Olyan témák mélyreható feltárása, mint az identitás, a vallás és a személyes fejlődés.
⬤ Betekintést nyújt a 20. század eleji ír életbe és katolicizmusba.
⬤ A főhős, Stephen Dedalus fejlődési íve lenyűgöző.
⬤ Klasszikus irodalmi élményt nyújt, jelentős kulturális és történelmi utalásokkal.

⬤ Az írás sűrű és kihívásokkal teli lehet, türelmet és gondos olvasást igényel.
⬤ A hosszú fejezetek monotonak lehetnek, és egyes részek unalmasnak vagy értelmetlennek tűnhetnek.
⬤ A modern olvasók nehezen tudnak azonosulni az 1900-as évek elejének élményeivel és összefüggéseivel.
⬤ A mellékszereplőkre való korlátozott összpontosítás miatt a történet időnként elszigeteltnek tűnik.

(632 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

James Joyce's The Portrait Of The Artist As A Young Man: You can still die when the sun is shining.""

Könyv tartalma:

"Akkor is meg lehet halni, ha süt a nap." A művész ifjúkori arcképe James Joyce ír író regénye. A kritikusok gyakran a "fiktív önéletrajz" közé sorolják, mivel a történet főhőse természetesen magával az íróval azonosítható.

A regény eseményei nem annyira fontosak, mint az a pszichológiai fejlődés és érés, amelyen Joyce hőse, Stephen Dedalus az elbeszélés elejétől a végéig keresztülmegy. Dedalus ír fiatalemberként művészi és írói karriert szeretne befutni, mégis folyamatosan foglalkoztatják egzisztenciális és vallási aggályai. Római katolikusként nevelkedett ugyanis egy olyan családban és társadalomban, ahol a vallás gyakran keveredik a politikával és a nacionalista érzelmekkel.

Aggodalmai még inkább felerősödnek, amikor apja komoly anyagi gondokba kerül. Egy első, majd egy második szexuális élményt követően Dedalus a züllöttség és a test mindenféle vágyainak hódol.

Hamarosan azonban bűntudatba és bűntudatba fullad. Visszatér a vallásossághoz, és elhatározza, hogy önmegtartóztató és kegyes életet él, bár írói és színészi tevékenységét folytatja.

Dedalus monológjai és elmélkedései gyakran a vallás, az érzéki vágyak és a szépség megbecsülése közötti kapcsolatról szólnak. Végül elhatározza, hogy megszabadul minden vallási, családi és nacionalista béklyótól, hogy teljesen független életet éljen, és csak a szépségnek és a művészetnek éljen.