Olvasói vélemények
Összegzés:Caroline Walker Bynum „Jézus mint anya” című könyve a vallási képek 12-13. századi elnőiesedését vizsgálja, különös tekintettel Jézus és Isten anyai ábrázolására. A jól kutatott esszék gyűjteménye megkérdőjelezi a feminista teológiáról alkotott általános elképzeléseket, rámutatva arra, hogy az isteni nőiesség történelmi ábrázolásai nem kizárólag a nők sajátjai voltak. Bynum árnyalt képet ad a nemek és a spiritualitás metszéspontjáról a középkori teológiában, bemutatva a ciszterci szerzetesek és női misztikusok írásait.
Előnyök:A könyv informatív, jól kutatott és nagyszerű tudományosságot kínál. Élvezetes és művelt esszéket mutat be, amelyek az olvasók számára is hozzáférhetőek. A középkori misztika és az istenség anyai aspektusainak feltárása meggyőzően kerül bemutatásra, és a feminista irodalom kötelező darabjaként ajánlott.
Hátrányok:A hagyományos feminista teológiát váró olvasók csalódást okozhat a könyv, mivel inkább kritizál, mint támogat néhány feminista elképzelést. A könyvben szereplő viták megkérdőjelezhetik a teológiában a történelmi női képek szokásos értelmezéseit, amit egyes olvasók talán nem fognak értékelni. Emellett egyesek jobban örültek volna, ha a könyv keménykötéses formátumban jelenik meg.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Jesus as Mother, 16: Studies in the Spirituality of the High Middle Ages
Könyv tartalma:
Caroline Walker Bynum bevezetőjéből:
A lehetőség, hogy újragondoljam és újra kiadjam több korai cikkemet egy új, a tizenharmadik századról szóló esszével együtt, arra késztetett, hogy átgondoljam a folytonosságot - mind az érvelés, mind a megközelítés tekintetében -, amely a cikkek alapjául szolgál. Egyik értelemben nyilvánvaló a kapcsolatuk. Az első kettő olyan kérdéssel foglalkozik, amely egy tucat évvel ezelőtt jobban előtérbe került a tudományban, mint ma: a vallási rendek közötti különbségek kérdésével. Ez a két esszé egy olyan módszert fogalmaz meg, amellyel a szövegeket a képek és kölcsönzések, valamint a spirituális tanítás szempontjából olvassuk, hogy megállapítsuk, vajon a különböző intézményi keretek között élő egyének eltérő feltételezésekkel rendelkeznek-e életük jelentőségét illetően. Az esszék a módszert a rendi kanonokok és a szerzetesek közötti különbségek tágabb kérdésére, valamint az egyfajta szerzetesek - a ciszterciek - és a XII. század más vallási csoportjai, szerzetesek és nem szerzetesek közötti különbségek szűkebb kérdésére alkalmazzák. A harmadik esszé az első két esszé néhány témájára támaszkodik, különösen az egyéni testvérről mint példáról alkotott kanonoki és ciszterci elképzelések tárgyalására, hogy a XII. századi vallási életnek a csoportok természetével és az affektív kifejezéssel egyaránt foglalkozó értelmezését javasolja. A negyedik esszé, amely szintén a ciszterci szerzetesekről szól, az első három esszé témáit dolgozza ki.
Másodlagos célja, hogy további bizonyítékokat szolgáltasson a ciszterci szemléletre jellemző attitűdökről, és hogy kifejtse a hivatással kapcsolatos ciszterci ambivalenciát, amelyet a közösségről alkotott elképzelésekről szóló esszében vázoltam fel. Olyan kérdéseket is felvet, amelyek mostanra népszerűvé váltak nem tudományos és tudományos körökben egyaránt: milyen jelentőséget kell tulajdonítanunk a női képeknek a XII. századi vallásos írásokban a férfiak által használt női képi világ növekedésének? Tanulhatunk-e valamit a nyelv e feminizálódásából a sajátosan férfi vagy női lelkiségekről? Az ötödik esszé abban különbözik a többitől, hogy a tizenkettedik század helyett a tizenharmadik századra, a férfiak helyett a nőkre, valamint a sok író egy-egy témája helyett néhány gondolkodó számos témájának részletes elemzésére irányul.
Mindazonáltal a korábbi tanulmányok következtetésein alapul. A szerzetesi hivatás és a papság, Isten és az én tekintélye, valamint a nemek jelentőségének érzete, amelyet a XIII. század végi Helfta három nagy misztikusában találok, csak a XII-XIII. századi növekvő evangelizáció és a megközelíthető Isten iránti aggodalom hátterében érthető meg, amely az első négy esszé alaptémája. Az esszék közötti ilyen összefüggések mindenki számára világosak lesznek, aki elolvassa őket. Vannak azonban mélyebb módszertani és értelmezési folytonosságok közöttük, amelyeket itt szeretnék kiemelni. Ezek a tanulmányok ugyanis a középkori lelkiség olyan megközelítése mellett szólnak, amely jelenleg nem - és talán soha nem is volt - uralkodó a középkori tudományosságban. Emellett a magas középkor vallási életének olyan értelmezését nyújtják, amely szembemegy a "laikus spiritualitás" kialakulásának közelmúltbeli hangsúlyozásával. Ezért azt javaslom, hogy bevezetésként egyrészt a középkori vallásosság legújabb megközelítéseinek tárgyalását, másrészt a tizenkettedik és tizenharmadik század vallástörténetének rövid vázlatát adjam meg, kiemelve azokat a témákat, amelyek konkrét vizsgálataim kontextusát képezik. Nem szeretném, ha félreértenének.
Azzal, hogy itt a középkori vallás megközelítéseiről és tendenciáiról adok áttekintést, nem állítom, hogy az alábbi tanulmányok általános történelmet alkotnak, sem azt, hogy módszeremnek helyettesítenie kellene a társadalom-, intézmény- és szellemtörténészek módszerét. Egy maroknyi.
