Jimmy Carter: Az amerikai elnökök sorozat: Elnök, 1977-1981

Olvasói vélemények

A könyv tömör áttekintést nyújt Jimmy Carter elnökségéről, és közérthetően kiemeli mind sikereit, mind kudarcait. A kritikusok nagyra értékelik a rövidséget és a közérthető írásmódot, de rámutatnak az elnökség egyes aspektusait érintő mélység és részletesség hiányára. A könyv hangvétele változó, egyes kritikusok szerint Carter döntéseit és vezetési stílusát következetesen kritizálják.

⬤ Tömör és közérthető írásmód.
⬤ Hasznos áttekintést nyújt Jimmy Carter életéről és elnökségéről.
⬤ Kiemeli Carter elkötelezettségét az emberi jogok és az energiareform iránt.
⬤ Magával ragadó olvasmány, amely felkeltheti az érdeklődést a Carterrel kapcsolatos további kutatások iránt.
⬤ A sikerek és kudarcok kiegyensúlyozott értékelése.

⬤ Hiányzik a mélység és a részletesség Carter elnökségének bizonyos politikáival és aspektusaival kapcsolatban.
⬤ A hangnem gyakran túlságosan kritikus, ami kiegyensúlyozatlan ábrázoláshoz vezet.
⬤ Egyes kritikusok szerint nem foglalkozik kellőképpen a Carter elnökségét befolyásoló, a Fehér Házon kívüli összefüggésekkel.
⬤ A rövid terjedelem nem biztos, hogy kielégíti a mélyreható elemzést kereső olvasókat.

(35 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Jimmy Carter: The American Presidents Series: The 39th President, 1977-1981

Könyv tartalma:

A georgiai politikus, aki a Watergate utáni hullámot meglovagolva jutott hivatalba, de akinek a ciklusát gazdasági és nemzetközi válságok emésztették fel

A georgiai mogyorótermelő Jimmy Carter a független politikus stratégiájának elsajátításával jutott országos hatalomra. Az "Új Dél" arcaként Carter legerősebb támogatottsága abból fakadt, hogy képes volt közvetlenül megszólítani a politikában tapasztalható korrupció miatt elégedetlen szavazókat.

De kívülállóként indulni könnyebb volt, mint kívülállóként kormányozni, ahogyan azt Julian E. Zelizer princetoni történész bemutatja Carter elnökségének e vizsgálatában. Miután Carter hatalomra került, nehézségekbe ütközött egy erős politikai koalíció fenntartása, mivel olyan politikára összpontosított, amely gyakran ellentétbe került a kulcsfontosságú demokratákkal, akiknek a támogatására nagy szüksége volt. 1980-ra Carter egyedül állt az Ovális Irodában, miközben szembesült a megtépázott gazdasággal, a szárnyaló olajárakkal, az iráni amerikai túszokkal és az afganisztáni szovjet invázióval.

Carter népszerűtlensége lehetővé tette Ronald Reagan számára, hogy elsöprő győzelmet arasson, és konzervatív forradalmat indítson el. Carter elnöki karrierje során azonban a nemzetközi diplomácia és a tárgyalások fontos szószólójává vált, és korunk államférfiúi képét újjáalakította.