Értékelés:
A könyvet az orvosi szociológiához és a kvalitatív kutatáshoz való jelentős hozzájárulásként ismerik el, amely betekintést nyújt a krónikus betegséggel való együttélésbe. Többnyire jól megírt és hozzáférhető, bár van benne némi tudományos szárazság. Bár sokan relevánsnak és éleslátónak találják, vannak kritikák a bizonyítékok összehangolását, a következtetések kidolgozását és a meglévő szakirodalommal való integrációt illetően.
Előnyök:⬤ Jól megírt és hozzáférhető
⬤ lényeglátó a krónikus betegséggel küzdők számára
⬤ az orvosi szociológia egyik alapművének tekinthető
⬤ hasznos forrás a kvalitatív kutatók számára
⬤ magával ragadó az olvasók számára.
⬤ Néhol kissé száraz és akadémikus
⬤ a bizonyítékok nem feltétlenül illeszkednek tökéletesen az állításokhoz
⬤ a következtetések kidolgozatlanok
⬤ hiányzik a meglévő szakirodalommal való integráció.
(6 olvasói vélemény alapján)
Good Days, Bad Days: The Self in Chronic Illness and Time
Kathy Charmaz lebilincselő könyvet írt a krónikus betegségről és annak a szenvedők önfelfogására gyakorolt hatásáról. Mindenkinek tetszeni fog, aki olyan hosszú távú problémával szembesül, amelyet úgy tűnik, hogy nem lehet kezelni.
Munkája olyan betegségekben szenvedő emberekkel, mint a rák, a szklerózis multiplex és az ízületi gyulladás, valamint ápolóikkal készített interjúkon alapul. Charmaz azt vizsgálja, hogy ezek az emberek hogyan tárják fel betegségüket, hogyan élik meg érzelmeiket, és hogyan boldogulnak a mindennapi életben. A betegség tükröt tart a szenvedőknek, amely lehetővé teszi, hogy meglássák önmagukat, és önvizsgálatot tartsanak.
Miközben a betegség feletti kontrollért és az idő feletti kontrollért küzdenek, az énről alkotott központi képek feletti kontrollért is küzdenek.
A krónikus betegek például a múltba, a jelenbe vagy a jövőbe helyezhetik önképüket. Charmaz azt vizsgálja, hogy milyen feltételek mellett helyezik el az egyes időkeretekben az énképüket.
Az emberek mondhatják, hogy egyszerre csak egy napot élnek. Bizonyos élményeket, például egy szívrohamot, időjelzőként vagy a múlt fordulópontjaként zárójelbe tehetnek. Vagy előre tekinthetnek egészségük helyreállítására.
Vagy a halálra. Charmaz művészien ötvözi a szinte szakzsargonmentes elemzést az emberek betegségélményeiről szóló megható történetekkel, amelyeket általában a szenvedők saját szavaival mesélnek el. Belép a krónikus betegek világába, és minket is magával ragad.
