John Randolph of Roanoke

Olvasói vélemények

A Roanoke-i John Randolph életrajza lenyűgözően tárja fel életét, meggyőződését és ellentmondásait, és összetett figuraként mutatja be, aki a korlátozott kormányzás híve, de rabszolgatartó volt. Bár a könyv értékes meglátásokkal szolgál és jól megírt, néha hiányoznak belőle az elbeszélés folyamata és az elemzés mélységei.

⬤ Könnyen olvasható
⬤ jól kutatott
⬤ hiánypótló a Randolphról szóló irodalomban
⬤ árnyalt képet nyújt a meggyőződéséről
⬤ lebilincselő idézetek
⬤ összekapcsolja a történelmi kontextust a modern politikával
⬤ kiválóan alkalmas amatőr genealógusoknak.

⬤ Hiányzik az elbeszélés sodrása
⬤ korlátozott a kifejtés és az elemzés
⬤ inkább tűnik idézetek gyűjteményének, mint összefüggő életrajznak
⬤ nem biztos, hogy azok számára vonzó, akik nem érdeklődnek komolyan Randolph iránt.

(8 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

John Randolph (1773-1833), az amerikai történelem egyik legkülönösebb és legelismertebb politikusa ellentmondásos életet élt. A sokáig hivatalban lévő virginiai kongresszusi képviselő és a déli konzervativizmus építésze a címlapokra került előrelátó megjegyzéseivel, nyilvános verekedéseivel és John Adams-től Andrew Jacksonig minden elnökkel való összecsapásaival. A közel egy évszázad óta az első Randolph-életrajz, a John Randolph of Roanoke teljes körű beszámolót nyújt a befolyásos virginiai ültetvényes kemény életéről és a konzervatív politika kialakulására gyakorolt hatásáról.

A Randolph-család nagy szerepet játszott a korai Amerikában, és a roanoke-i Randolph az egyik leglátványosabb - és minden bizonnyal a legbombasztikusabb - volt a klánjában. Színes szónokként, arisztokratikus modorral, háromórás beszédekkel szórakoztatta a képviselőházat (és az újságolvasókat országszerte) a politikai témákról, klasszikus hivatkozásokból merített hasonlatokat, és híres volt arról, hogy megállt, hogy "bátorságot" merítsen az oldalán álló pohárból. A szatírában jártas és kollégái elleni szóbeli támadásaiban cenzúrázatlanul párbajra hívta ki azokat, akiket megsértett; 1826-ban ő és az akkori külügyminiszter, Henry Clay a Potomac folyó partján váltott egymással pisztolytüzet.

A politikai ízlését tekintve kis kormányzású Jefferson-párti Randolph először 1799-ben került be a kongresszusba. A nagyhatalmú Útügyi Bizottság elnökeként 1805-ben emlékezetes módon egyszer s mindenkorra Jefferson elnök ellen fordult, mivel úgy vélte, hogy virginiai polgártársa kompromittálta a republikánus értékeket. Ennek eredményeként Randolph a "régi republikánusok" élére állt, egy olyan frakció élére, amely a szövetségi kormány szerepének korlátozására törekedett.

Ebben a gazdag életrajzban David Johnson lenyűgöző mennyiségű elsődleges forrásra támaszkodik - Randolph levelei, beszédei és írásai -, amelyek eddig nem álltak a tudósok rendelkezésére. John Randolph of Roanoke egy fiatal nemzet történetét és egy olyan déli törvényhozó egyedülálló filozófiáját meséli el, aki megvédte Amerika agrárhagyományait és élvezte saját ellentmondásait.