Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
John Ruskin - The Stones of Venice - Volume III (of III): The purest and most thoughtful minds are those which love colour the most.
John Ruskin 1819. február 8-án született a londoni Brunswick Square-en, a Hunter Street 54. szám alatt. Ruskint ma a viktoriánus korszak kiemelkedő angol művészeti kritikusaként tartják számon. Tehetsége és érdeklődése sokrétű és összetett volt. Művészetpártoló, rajzoló, akvarellista, kiemelkedő társadalmi gondolkodó és filantróp is volt. Írásai a geológiától, az építészettől, a mítoszoktól, az ornitológiától és az irodalomtól az oktatásig, a botanikáig és a politikai gazdaságtanig terjedtek. Ruskin emellett esszéket és értekezéseket, verseket és előadásokat, útikönyveket és kézikönyveket, leveleket, sőt még egy tündérmesét is írt. Ruskin legkorábbi írásai eleinte bonyolultak voltak, de hosszú pályafutása során fokozatosan áttért egy sokkal egyszerűbb formára, amely egyszerűbben és hatékonyabban közvetítette gondolatait. Minden írásának közös magja a természet, a művészet és a társadalom közötti kapcsolatok hangsúlyozása. Először az 1843-ban megjelent Modern Painters című első kötetével vált széles körben ismertté, amely egy J. M. W. Turner festő munkásságának védelmében írt terjedelmes esszé, amelyben amellett érvelt, hogy a művész fő feladata a "természethez való igazodás". (Később, Turner halála után végrendeleti végrehajtó lett). Az 1850-es évektől kezdve pártolta a prerafaelitákat, akikre nagy hatással voltak az ő elképzelései. Ahogy stílusa fejlődött, úgy fejlődtek társadalmi aggályai is, és egyre gyakrabban adott hangot és írt társadalmi és politikai problémáinak.
Az Unto This Last (1860, 1862) jelezte a hangsúlyeltolódást. 1869-ben Ruskin lett a képzőművészet első Slade-professzora az Oxfordi Egyetemen, ahol megalapította a Ruskin School of Drawingot. 1871-ben kezdte el havonta megjelenő "leveleit Nagy-Britannia munkásaihoz és munkásembereihez", amelyeket Fors Clavigera (1871-1884) címmel adott ki. E komplex és mélyen személyes műve kiadása során dolgozta ki az ideális társadalom alapelveit. Ennek eredményeként alapította meg a Szent György Céhet, egy olyan szervezetet, amely a mai napig fennáll. John Ruskin 1900. január 20-án, 80 éves korában halt meg a Lancashire állambeli Conistonban, Brantwoodban. Számos írásának egy része a Velencéről szóló, három kötetben megjelent művére vonatkozott: A Velence kövei. 1849 novemberében feleségével, Effie-vel Velencébe látogatott, és a vízparti Hotel Danieliben szállt meg. Hat évig tartó házasságuk soha nem teljesedett be, és Effie számára Velence lehetőséget nyújtott a társasági életre, míg Ruskin számára a magányosabb tanulmányok folytatásának helyszíne volt. Különösen a Ca' d'Oro-t és a Dózse-palotát (Palazzo Ducale) igyekezett lerajzolni, mivel attól tartott, hogy a megszálló osztrák csapatok lerombolják őket. Ruskin kiterjedt vázlatokat és jegyzeteket készített a háromkötetes műhöz, amely hamarosan a velencei építészet technikai történetéből - a román kortól a reneszánszig - széleskörű kultúrtörténetté fejlődött.
Ruskinnak ügyesen sikerült tükröznie a korabeli Angliáról alkotott saját véleményét, és figyelmeztetést szőnie a társadalom erkölcsi és szellemi egészségére. Ruskin azt állította, hogy Velence lassan hanyatlott. Kulturális vívmányait veszélyeztette, társadalmát pedig megrontotta az igaz keresztény hit hanyatlása. Az isteni tisztelet helyett a reneszánsz művészek önmagukat tisztelték, és arrogánsan ünnepelték az emberi érzékiséget. A mű mind kulturális, mind művészi szempontból hatalmas értékű.
