Joseph Anton: Anton Anton: Emlékiratok

Olvasói vélemények

Salman Rushdie „Joseph Anton” című memoárja a „Sátáni versek” megjelenése után ellene kiadott fatva alatt eltöltött életét meséli el. A könyv a személyes küzdelmek, a szólásszabadsággal kapcsolatos meglátások és az őt körülvevő társadalmi dinamika lenyűgöző keverékét kínálja. Miközben az ékesszóló írásmód és történetmesélés miatt dicsérik, egyes olvasók bírálják Rushdie-t a vélt arroganciája és önimádata miatt.

Ragyogó írói stílus, amely Rushdie prózai stilisztikai képességeit mutatja be.

Lenyűgöző és fontos elbeszélés a szólásszabadságról.

(369 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Joseph Anton: A Memoir

Könyv tartalma:

AZ ÉV EGYIK LEGJOBB KÖNYVÉNEK NEVEZTE A

San Francisco Chronicle - Newsweek/The Daily Beast - The Seattle Times - The Economist - Kansas City Star - BookPage

1989. február 14-én, Valentin-napon Salman Rushdie-t felhívta telefonon a BBC újságírója, és közölte vele, hogy Khomeini ajatollah "halálra ítélte". Először hallotta a fatva szót. A bűne? Azért, mert megírta A sátáni versek című regényt, amelyet azzal vádoltak, hogy "az iszlám, a próféta és a Korán ellen".

Így kezdődik a rendkívüli történet arról, hogyan kényszerült egy író a föld alá, házról házra járva, fegyveres rendőri védőcsapat állandó jelenlétében. Arra kérték, hogy válasszon egy álnevet, amelyen a rendőrség szólíthatta. Szeretett írókra és nevük kombinációira gondolt; aztán eszébe jutott: Conrad és Csehov... Joseph Anton.

Hogyan él együtt egy író és családja több mint kilenc éven át a gyilkosság fenyegetésével? Hogyan dolgozik tovább? Hogyan esik bele és ki a szerelembe? Hogyan alakítja gondolatait és tetteit a kétségbeesés, hogyan és miért botlik meg, hogyan tanul meg visszavágni? Ebben a figyelemre méltó memoárban Rushdie először meséli el ezt a történetet; a szólásszabadságért folytatott egyik döntő jelentőségű küzdelem történetét napjainkban. Beszél a fegyveres rendőrökkel való együttélés néha komikus, néha komikus valóságáról, és arról a szoros kötelékről, amelyet védelmezőivel kötött; a kormányok, hírszerzési főnökök, kiadók, újságírók és írótársak támogatásáért és megértéséért folytatott küzdelméről; és arról, hogyan nyerte vissza szabadságát.

Ez a könyv kivételes őszinteséggel és becsületességgel megírt, lenyűgöző, provokatív, megindító és létfontosságú könyv. Mert ami Salman Rushdie-val történt, az egy olyan dráma első felvonása volt, amely még mindig nap mint nap játszódik valahol a világban.

Dicséret Joseph Antonról

"Megrázó, mélyen átélt és leleplező dokumentum: önéletrajzi tükre azoknak a nagy, filozófiai aggodalmaknak, amelyek Rushdie úr munkásságát egész pályafutása során megmozgatták." --Michiko Kakutani, The New York Times.

"Nagyszerű könyv, a legjobb... memoár, ami az elmúlt években az asztalomra került." --Jonathan Yardley, The Washington Post

"Elgondolkodtató és okos... fontos könyv." --USA Today

"Lenyűgöző, megható... bizonyítja Rushdie úr stilisztikai és történetírói képességeit. .... Ő) nagy bátorsággal, sőt hősiességgel reagált." --The Wall Street Journal

"Megragadó, megható és szórakoztató... semmi ehhez foghatót nem írtak még." -The Independent (UK)

"Egy thriller, egy eposz, egy politikai esszé, egy szerelmi történet, egy óda a szabadsághoz." --Le Point (Franciaország)

"Akciódús... egy irodalmi osztályba tartozik... Akárcsak Isherwood, Rushdie szeme egy kamera objektívje - szilárdan egy perspektívába állítva, és soha nem téveszti el a fókuszt." --Los Angeles Review of Books.

"Kíméletlenül őszinte... lebilincselő, izgalmas, leleplező és gyakran megrázó könyv." -- de Volkskrant (Hollandia).

"Az egyik legjobb memoár, amit valaha olvashattál." -- DNA (India).

"Rendkívüli... Joseph Anton gyönyörűen modulál... a véletlenszerű vidámság pillanatai és a magasabb cél között, amit Rushdie abban látott, hogy mindenáron ellenzi az írói szabadság korlátozását." -- The Boston Globe