Eredeti címe:
Joyce's Finnegans Wake: The Curse of Kabbalah Volume 6
Könyv tartalma:
A sorozat hatodik darabja folytatja a nem akadémikus szerző úttörő, szóról szóra történő elemzését James Joyce Finnegans Wake című művéről. Ez a kötet az egész hosszú 2. fejezetet felöleli. 3. fejezetét azzal a szándékkal, hogy annak 80 oldalát mint műtárgyat tárja fel. Az előző, gyermekekről szóló fejezetből kiindulva, a gyermekek esetében a túlságosan nagyravágyó szülők által betöltött szerepet a felnőttek esetében imperialista erők veszik át. Az imperialisták felemésztik a gyenge felnőtt lelkeket azzal, hogy megmondják nekik, mit tegyenek. Az anal-retentív gyerekek az imperialisták irányítása alatt passzív/agresszív felnőttekké válnak. Ők a "főszereplők" ebben a fejezetben. A szellem-imperialisták ebben a fejezetben az egyháztól kezdve, amely lehetővé teszi számotokra, hogy a szexuális együttlét örömét csak a megfelelően házas állapot béklyóiban tapasztaljátok meg, az államig, amely megparancsolja nektek, hogy öljetek meg más embereket, az ügyfeleitekig, akiknek a vágyaitokat meg kell csillapítanotok ahhoz, hogy üzletet köthessetek, és a kollektív tudattalanotokig, amely az emberi tapasztalatban regisztrált kollektív bulletinek ad otthont. Mindezek a bitorlók azért vannak bevetve, hogy korlátozzák a szabad akaratodat, és megmondják neked, hogy mit tegyél. Azért beszélnek a külső füledhez, hogy elnyomják a belső füledben lévő hangot. Az emberi lélekkel kapcsolatos RCC teológia szempontjából a Szentlélek legalábbis elméletileg a kölcsönösség forrása, és elvileg az egyesült apa-fiú isteni kölcsönösség szellemét kell átitatnia emberi kapcsolatainkba.
Ez a szellem azonban pünkösd óta kizárólag az egyházba van bezárva, és kizárólag az egyház kezeli azt a szentségein keresztül. Joyce teológiájában az egyházba zárt passzív Szentlélek ugyan regisztrálja az apa és fiú szentháromságában a kapcsolatot, de ez a kapcsolat nem szeretet, hanem az apa uralma a fiú felett. Joyce ezt az atyai dominanciát látja Krisztus féltő vonakodásában a Gecsemáné kertben. Ebben a fejezetben a szellemimperialisták által passzívvá tett három fő áldozat a kapitány a Norvég kapitány mesében, Buckley a Buckley és az orosz tábornok mesében, és Earwicker a saját kocsmájában. A passzivitás tárgyi színterei a szex, a háború és a megélhetés. A háttérben, mint Joyce-nál mindig, Éva és Ádám passzivitása áll a kertben, egy olyan passzivitás, amely félelem és függőség formájában beengedte a lelkükbe az agresszív TZTZ istent, és amely a kollektív tudattalanban rögzült. Az emberi szellemről szóló fejezet színhelye Earwicker alkoholos szeszes italok árusítása a találóan "Hívogatóháznak" nevezett kocsmájában. Miközben a poharakba "stout" folyik, és a pénztárgépébe érmék csörgedeznek, ez a fejezet arra összpontosít, hogy a folyamat során Earwicker tulajdonos még mit ad el a fogyasztó vendégeknek. És hogy mi az, amit még elad, az a saját stoutja, a saját szeszes itala. Hiába ő a Proprietor, már nem saját maga tulajdona. Ő veszi fel a "megrendeléseiket", és aztán az ő rendeléseiket teljesíti.
Ebben a kocsmai környezetben a közönség kizárólag férfiakból áll. És mivel az alkohol beszél, amikor ezek a férfiak azt tesznek és mondanak, amit akarnak, inkább hallgatják ugyanazokat a régi történeteket és ugratják egymást, minthogy beszélgetnének egymással. Nincs egyesülés, közösség vagy a kölcsönösséget elősegítő beszélgetés. A passzív/agresszívek kiabálnak egymással, de nem kommunikálnak, a kommunikáció pedig a Szentlélek kölcsönösségen alapuló hálózata. Egy szójátékban, amely e fejezet nagy részét összeköti, a fiatalkori pszichoszexuális "akasztások" a felnőttkori kommunikáció és kölcsönösség telefonos "akasztásaivá" válnak.
