Juvenal: Satires Book V
Juvenal szatíráinak ötödik és egyben utolsó könyve három teljes versből és egy töredékből áll, és folytatja és kiegészíti a Kr. u.
II. század eleji Rómáról szóló szatirikus értékelését. A versek az ostobaság és a bűn botrányos leleplezésével, valamint az édes ész hangjával is megajándékoznak bennünket, amikor a költő tanácsokat ad, hogyan éljük az életünket - mindezt a latin nyelv nagy mesterének rendkívül szórakoztató hangján.
Van itt kacagtató humor, borotvaéles leírás az ókori Róma látványáról, hangjairól és illatairól, és van itt néhány e rendkívüli költő legmeghatóbb sorai közül is. Mind a négy vers az emberi élet értékét hirdeti, és azt, hogy a pénz, a hatalom vagy a babona hamis isteneinek imádata nélkül kell elfogadnunk az életünket. A 13.
és a 14. szatíra egyaránt arról szól, hogy a pénzt úgy kell használnunk, hogy ne legyünk a pénz rabszolgái, a 15. szatíra egy kegyetlen egyiptomi háborúban elkövetett kannibalizmus meghökkentő erőpróbája, míg a gyűjtemény utolsó, befejezetlen verse féregszemmel szemléli a pretoriai őrségbe besorozott férfiak által élvezett előnyöket.
A bevezetés Juvenalt a római szatíra történetébe illeszti, megvizsgálja a versek stílusát, és felteszi a kérdést, hogy a szatirikus által felvett ironikus póz miatt mennyire lehet a verseket komolyan venni. A szöveget szó szerinti angol fordítás kíséri, a kommentár pedig (amely a fordítás fontos szavaihoz kapcsolódik, és célja, hogy a latinul nem vagy alig tudó olvasók számára is hozzáférhető legyen) igyekszik elmagyarázni a versek tényszerű hátterét, valamint azokat az irodalmi tulajdonságokat, amelyek a modern közönség számára izgalmassá és meghatóvá teszik ezt a költészetet.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)