Juvenal Satires: Book IV
Juvenal negyedik szatírakötete három versből áll, amelyek mindegyike az elégedettséggel foglalkozik különböző formában. A költő lemondóbb és filozofikusabb hangot üt meg, szemben a korábbi könyvek pimasz dühével.
Ezek a versek hatalmas humorral és szellemességgel szúrják ki az ostobák és a gonoszok nagyképűségét, a gazdagok és a híresek nagyképű és komikus jellemzésének kigúnyolásával életünk elfogadását és az élethez és a halálhoz való pozitívabb hozzáállást sürgetik. A 10. szatírában Juvenal azt az emberi vágyat vizsgálja, hogy gazdagok, híresek, vonzóak és hatalmasok legyünk, és mindezeket a célokat elveti, mint amelyekért nem érdemes küzdeni - valójában boldogabbak vagyunk úgy, ahogy vagyunk.
A 11. és 12. szatírában az egyszerű élet mellett érvel, amely valódi boldogságot nyújthat, ahelyett, hogy a luxus dekadenciáját, a tengeri utazások és az örökségvadászat veszélyeit kockáztatná.
Az önismeret és az igaz barátság képezik e versek erkölcsi szívét; de egyben összetett irodalmi konstrukciók is, amelyekben a beszélő alakja lehet. Az ironikus hangnem és az irónia kétségessé teheti a közvetített üzenetet. A Bevezetés elhelyezi Juvenalt a szatíra történetében, és megvizsgálja a versek stílusát, valamint azt, hogy mennyire olvashatók a valós élet dokumentumaként.
A szöveget szó szerinti angol fordítás kíséri, a kommentár pedig a fordítás fontos szavaihoz kapcsolódik, és célja, hogy a latinul nem vagy alig tudó olvasók számára is hozzáférhető legyen. Arra törekszik, hogy elmagyarázza a versek tényszerű hátterét és azokat az irodalmi tulajdonságokat is, amelyek a modern közönség számára izgalmassá és meghatóvá teszik ezt a költészetet.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)