Olvasói vélemények
Összegzés:Erin Manning Relationscapes című műve a mozgás fogalmát vizsgálja a tánc, a művészet és a filozófia szemüvegén keresztül. A könyvet egyszerre élénkítőnek és kihívásnak írják le, és célja, hogy a tapasztalatok összefüggéseinek hangsúlyozásával megváltoztassa az olvasóknak a mozgásról és az identitásról alkotott felfogását.
Előnyök:A könyv a mozgás üdítő elemzését nyújtja, a filozófiát, a művészetet és a folyamatokat magával ragadó módon ötvözve. Eredeti fogalmakat és meglátásokat mutat be, különösen a tánc és a művészeti formák kezelésében. Manning az ausztrál aboriginális művészet feltárását és az autista tapasztalatokkal való empatikus foglalkozását különösen figyelemreméltó és jelentőségteljesnek emeli ki.
Hátrányok:Bár a könyv lendületes és elgondolkodtató, díszes stílusa egyes olvasók számára fárasztóvá válhat. Az illusztrációkra helyezett hangsúly az egyszerű magyarázatok helyett az olvasó elfáradásához vezethet, így a világos elemzést keresők számára potenciális kihívást jelenthet az olvasás.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Relationscapes: Movement, Art, Philosophy
Könyv tartalma:
A mozgás új filozófiája, amely az érzékelés és a gondolkodás aktív kapcsolatát vizsgálja a tánc, a mozi, a művészet és az új média prizmáin keresztül.
A Relationscapes című könyvében Erin Manning a mozgás új filozófiáját kínálja, amely megkérdőjelezi azt az elképzelést, miszerint a mozgás egyszerű elmozdulás a térben, amely csak a tényleges szempontjából ismerhető meg. Az érzékelés és a gondolkodás kapcsolatát a tánc, a mozi, a művészet és az új média prizmáin keresztül vizsgálva Manning a mozgás intenzitása mellett érvel. Az intenzitásnak ebből a gondolatából - a mozgás középpontjában álló kezdeti állapotból - kiindulva Manning kidolgozza a preakceleráció fogalmát, amely érzékelhetővé teszi, hogy a mozgás hogyan hoz létre relációs intervallumokat, amelyekből az elmozdulások formát öltenek.
A kezdődő mozgás elméletét a tánc és a relációs mozgás szempontjából tárgyalva Manning olyan koreográfiai gyakorlatokat ír le, amelyek a mozgásban lévő testtel együtt fejlődnek, ahelyett, hogy egyszerűen stabilizálnák a testet az elmozdulás mintáiba. Megvizsgálja Leni Riefenstahl, tienne-Jules Marey és Norman McLaren mozgásképeit (Bergson időtartamra vonatkozó gondolatára támaszkodva), és feltárja a kortárs ausztrál aboriginális művészek pontfestményeit. A nyelvre térve Manning a preartikuláció elméletét javasolja, azt állítva, hogy a nyelv affektív ereje a mozgásban lévő gondolat fogalmától függ.
A Relationscapes "whiteheadista perspektívát" képvisel, felismerve Whitehead jelentőségét és hatását a huszadik század végi folyamatfilozófusokra - különösen Deleuze-ra és Guattari-ra. A könyv különösen érdekes lesz az új média, a filozófia, a tánctudomány, a filmelmélet és a művészettörténet kutatói számára.
