Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Gichin Funakoshi, a shotokan karate alapítójának önéletrajza, amely betekintést nyújt életébe, filozófiájába és a karate történetébe. Hangsúlyozza a karatét, mint életmódot, nem pedig mint küzdősportot, arra ösztönözve az olvasót, hogy megértse a harcművészetek mélyebb értékeit.
Előnyök:A könyvet könnyű olvasmánynak tartják, magával ragadó történetekkel, történelmi perspektívát nyújtva a karate eredetéről. Az olvasók nagyra értékelik Funakoshi alázatát és a karatéval mint életmóddal kapcsolatos filozófiai meglátásait. A könyv erősen ajánlott azoknak a harcművészeknek, akik szeretnék elmélyíteni a karate és értékeinek megértését. Sokan találják tanulságosnak és kötelező olvasmánynak a komoly gyakorlók számára.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyzi, hogy a könyvből hiányoznak a részletes harci technikák vagy a strukturált útmutatók, ami csalódást okozhat azoknak, akik egy tipikus harcművészeti kézikönyvet keresnek. Emellett egyesek úgy érzik, hogy bizonyos részletek az idő múlása miatt kimaradhatnak, és az elbeszélés félig-meddig értelmetlenül elrendezettnek tűnhet. Néhány olvasó azt is megemlítette, hogy a könyv talán nem fog tetszeni azoknak, akik a karatét elsősorban versenysportnak tekintik.
(205 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Karate-Do: My Way of Life
Könyv tartalma:
Gichin Funakoshi, a "Karate-do atyja" köti össze azt az időt, amikor a karate még szigorúan okinawai önvédelmi művészet volt, amelyet a legnagyobb titok övezett, és a jelent, amikor az egész világon gyakorolt harcművészetté vált.
Szerénységből vonakodott megírni ezt az önéletrajzot, és csak közel kilencvenéves korában tette meg. A konfuciánus klasszikusokon képzett, életének elején tanító volt, de miután évtizedeken át a legkiválóbb mestereknél tanult, feladta megélhetését, hogy élete hátralévő részét a Karate Útjának terjesztésére szentelje. Irányítása alatt a technikák és a nomenklatúra finomodott és modernizálódott, a spirituális lényeg került előtérbe, és a karate igazi harcművészetté fejlődött.
Okinawán évszázadok óta gyakorolják az üres kéz technikák különböző formáit, de a történelmi feljegyzések hiánya miatt a képzelet gyakran ténynek álcázza a tényeket. A szerző saját híres tanárairól mesélve - és nemcsak a technika elsajátításáról, hanem arról is, ahogyan kritikus helyzetekben viselkedtek -, feltárja, mi is az igazi karate. Nem kevésbé tanulságosak azok a történetek, amelyeket saját magáról mesél: elhatározása, hogy folytatja a művészetet, miután egészségének javítása érdekében kezdte el; kitartása a nehézségekkel, sőt a szegénységgel szemben; a szamurájok életmódjának szigorú betartása; és az önbizalom szelleme, amelyet a karate-do gyakorlása által egészségesen megtartott öregkorára is magával hozott.
