Olvasói vélemények
Összegzés:Gichin Funakoshi könyve egy önéletrajz, amely mély betekintést nyújt a karatéba, annak eredetébe és a mögötte álló filozófiába. Az olvasók értékelik a történelmi kontextust és a személyes anekdotákat, értékesnek és tanulságosnak találják az életről és a karatéról szóló tanulságokat. Néhányan azonban megjegyzik, hogy a könyvből hiányoznak a részletes harci technikák, és kissé rendezetlen lehet.
Előnyök:A könyv lenyűgöző betekintést nyújt Gichin Funakoshi, a Shotokan Karate alapítójának életébe, és betekintést nyújt a karate filozófiájába, mint életmódba, nem pedig mint küzdősportba. Könnyen olvasható, tele van történelmi anekdotákkal, és személyes fejlődésre ösztönöz. Sokan a harcművészek számára nélkülözhetetlen olvasmányként ajánlják.
Hátrányok:Rövid, és nem tartalmaz részletes technikai harci módszereket, ami csalódást okozhat azoknak, akik gyakorlati edzési tippeket keresnek. Emellett az elbeszélés némileg rendezetlen is lehet, mivel önéletrajzi beszámolók és filozófiai elmélkedések keverednek benne.
(205 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Karate-Do: My Way of Life
Könyv tartalma:
Gichin Funakoshi, a "Karate-do atyja" köti össze azt az időszakot, amikor a karate még szigorúan okinawai önvédelmi művészet volt, amelyet a legnagyobb titok övezett, és napjainkat, amikor az egész világon gyakorolt harcművészetté vált. Szerénységből vonakodott megírni ezt az önéletrajzot, és csak közel kilencvenéves korában tette meg.
A konfuciánus klasszikusokon képzett, életének elején tanító volt, de miután évtizedeken át a legkiválóbb mestereknél tanult, lemondott a megélhetéséről, hogy élete hátralévő részét a karate útjának terjesztésének szentelje. Irányítása alatt a technikák és a nomenklatúra finomodott és modernizálódott, a spirituális lényeg került előtérbe, és a karate igazi harcművészetté fejlődött. Okinawán évszázadok óta gyakorolják az üres kézzel végzett technikák különböző formáit, de a történelmi feljegyzések hiánya miatt a képzelet gyakran ténynek álcázza magát.
A szerző saját híres tanárairól mesélve - és nemcsak a technika elsajátításáról, hanem arról is, ahogyan kritikus helyzetekben viselkedtek - feltárja, mi is az igazi karate. Nem kevésbé tanulságosak azok a történetek, amelyeket saját magáról mesél: elhatározása, hogy folytatja a művészetet, miután egészségének javítása érdekében kezdte el; kitartása a nehézségekkel, sőt a szegénységgel szemben; a szamurájok életmódjának szigorú betartása; és az önbizalom szelleme, amelyet a karate-do gyakorlása által egészségesen megtartott öregkorára is magával hozott.
