Keat's Odes and Contemporary Criticism
"Nemcsak magukról a versekről, hanem azokról az elméleti álláspontokról is, amelyek az elmúlt negyven év során az olvasásukban szerepet játszottak.".... O'Rourke) különösen éleselméjűen utal arra a párbeszédre, amely az újkritika és a posztstrukturalizmus között játszódott le soraikban." - Frances Ferguson, Johns Hopkins Egyetem.
James O'Rourke azt vizsgálja, hogy Keats főbb ódáinak modern recepciója milyen módon tárja fel a kritikai iskolák egymást követő generációi - különösen az újkritika, a pszichoanalízis, a dekonstrukció és az újhistorizmus - által e versekbe tett befektetéseket. O Rourke olvasata az ódákat az irodalom- és kultúrtörténeti kontextusban helyezi el, és úgy nyeri vissza a versek innovatív erejét, hogy az a jelen esztétikájához és politikájához szól.
Bár Keats ódáinak témái jellegzetesen romantikusak, mégis nagyon modernek. O'Rourke elemzése megmutatja, hogy az olyan ismerős romantikus témák, mint a magány pátosza ("Óda a fülemüléhez"), a múlt megközelíthetetlensége ("Óda egy görög urnáról"), a melankólia túltengése ("Óda a melankóliáról") és a természet jótékonysága ("Az őszhöz") kulturálisan "női" kódolásúvá válnak, és bemutatja, hogy a versek meglepően friss formában szembesítik az olvasót az ismerős gondolatokkal. Ez az eredeti tanulmány sokat segít megvilágítani, hogy Keats legvirtuózabb műve mit mond a történelemről, a természetről, a nemekről, önmagunkról és egymásról.
James O'Rourke a Floridai Állami Egyetem angol szakos docense. A brit romantikával kapcsolatos munkái az angol irodalomtörténet, a Genre, a Criticism, a Studies in Romanticism és a Keats-Shelley Journal folyóiratokban jelentek meg.
".
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)