Értékelés:
A könyv részletes és kritikus szemszögből vizsgálja Szarajevó ostromát, feltárva a szervezett bűnözés, a feketepiaci tevékenységek és az Egyesült Nemzetek Szervezetének az elhúzódó konfliktusban játszott szerepét. Rávilágít az ostrom bonyolult és sötét aspektusaira, miközben megpróbál más kortárs konfliktusokra is alkalmazható meglátásokkal szolgálni.
Előnyök:⬤ Jól megalapozott és informatív, feltáró betekintést nyújt az ostrom árnyoldalába.
⬤ Rávilágít a feketepiaci csempészet és a szervezett bűnözés szerepére az ostromban.
⬤ Átgondoltan foglalkozik az ENSZ bűnrészességével és mulasztásaival.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely az összetett témákat is érthetővé teszi.
⬤ Releváns a háború és a beavatkozás tágabb értelemben vett kérdéseinek megértéséhez.
⬤ Egyes kritikusok szerint az írás ismétlődő és unalmas, ami rontja az olvasás élményét.
⬤ Kritika, hogy túlságosan önreferenciális, és az olvasókat tájékozatlannak tekinti.
⬤ Az akadémikus stílus nem minden olvasónak tetszhet, aki narratíva-központú beszámolót keres.
⬤ Egyesek szerint túlságosan összetett, így nehézkes az olvasás.
(7 olvasói vélemény alapján)
Blue Helmets and Black Markets
Az 1992-1995-ös szarajevói csata volt a modern történelem leghosszabb ostroma. Ez volt egyben a leginkább nemzetközivé vált, segélymunkások, ENSZ-katonák, újságírók, csempészek és embargótörők hatalmas kontingensét vonzotta. A város a média intenzív globális reflektorfényében került a középpontba, és a hidegháború utáni konfliktus és a humanitárius beavatkozás leglátványosabb arcává vált. Néhány kritikus tevékenység azonban a színfalak mögött, a kameráktól távol zajlott, beleértve a kiterjedt titkos kereskedelmet az ostromvonalakon keresztül, a segélyek ellopását és eltérítését, valamint a békefenntartó erők bűnrészességét a feketepiacon.
A Blue Helmets and Black Markets című könyvében Peter Andreas nyomon követi e formális és informális háttértevékenységek közötti kölcsönhatást, és azt állítja, hogy mindez egy kriminalizált háborús gazdaságot hozott létre és tartott fenn, valamint meghosszabbította a konfliktust oly módon, hogy az minden oldal különböző érdekeit szolgálta. Bár a szarajeviek túlnyomó többsége a mindennapi túlélésért küzdött és rettegésben élt, az ostrom néhány kulcsfontosságú helyi és nemzetközi szereplő számára rendkívül jövedelmező volt. Ez a helyzet a háború utáni újjáépítésre is erőteljes örökséget hagyott: a háborús haszonszerzés révén új elitek jöttek létre, és a tiltott gazdaság részben a háború alatt kiépített csempészhálózatokra alapozva virágzott. Andreas bemutatja, hogyan és miért változtatta meg az ostrom nemzetközivé válása az ostromkézművesség és az ostromvédelem repertoárját, és hogyan változtatta meg mind az ostromlók, mind az ostromlottak stratégiai számításait. A szarajevói tapasztalatok drámai módon illusztrálják, hogy ahogy a fegyvertechnológiák változása átalakította az ostromháborút az idők során, úgy a CNN, a nem kormányzati szervezetek, a műholdas telefonok, az ENSZ békefenntartói és a segélykonvojok megjelenése is.
Andreas interjúkra, riportokra, naplókra, emlékiratokra és más forrásokra támaszkodva dokumentálja a háborús Szarajevóban a túlélés ügyét, valamint a nemzetközi beavatkozás korlátait, ellentmondásait és nem szándékolt következményeit. A Szarajevóért vívott harcnak a leningrádi, grozniji és szrebrenicai ostromokkal, valamint a közelmúltban Fallúdzsával való összehasonlításával záruló Kék sisakosok és fekete piacok című könyv jelentős mértékben hozzájárul a kortárs városi hadviselés, a háborús gazdaság és a humanitárius akciók politikai következményeinek megértéséhez.
