Értékelés:
A könyv kritikusan vizsgálja Szarajevó ostromát, feltárva a feketepiaci gazdaság, a szervezett bűnözés és az ENSZ szerepét. Rávilágít az ostromháborúval kapcsolatos összetett összefüggésekre és a különböző érintett szereplőkre, hangsúlyozva a jövőbeli nemzetközi beavatkozások számára levonható tanulságokat.
Előnyök:A könyvet dicsérik világosságáért, informatív tartalmáért és a kortárs konfliktusok szempontjából való relevanciájáért. Betekintést nyújt a feketepiaci csempészet és a szervezett bűnözés ostrom alatti szerepébe, valamint az ENSZ fellépésének hatásába. Sokak szerint lenyűgöző és rendkívül olvasmányos beszámoló, amely jelentősen hozzájárul a boszniai háború és következményeinek megértéséhez.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak, hogy a könyv ismétlődik, és szenved a merev, akadémikus prózától, ami egyesek számára fájdalmas olvasmánnyá teszi. Panaszkodnak a szerző egójára és arra az érzésre, hogy az olvasókat tájékozatlannak tekinti. Egyesek úgy érzik, hogy a könyv inkább tankönyv, mint elbeszélés, ami ronthatja az alkalmi olvasók számára való hozzáférhetőségét.
(7 olvasói vélemény alapján)
Blue Helmets and Black Markets: The Business of Survival in the Siege of Sarajevo
Az 1992-1995-ös szarajevói csata volt a modern történelem leghosszabb ostroma. Ez volt egyben a leginkább nemzetközivé vált, segélymunkások, ENSZ-katonák, újságírók, csempészek és embargótörők hatalmas kontingensét vonzotta. A város a média intenzív globális reflektorfényében került a középpontba, és a hidegháború utáni konfliktus és a humanitárius beavatkozás leglátványosabb arcává vált. Néhány kritikus tevékenység azonban a színfalak mögött, a kameráktól távol zajlott, beleértve a kiterjedt titkos kereskedelmet az ostromvonalakon keresztül, a segélyek ellopását és eltérítését, valamint a békefenntartó erők bűnrészességét a feketepiacon.
A Blue Helmets and Black Markets című könyvében Peter Andreas nyomon követi e formális és informális háttértevékenységek közötti kölcsönhatást, és azt állítja, hogy mindez egy kriminalizált háborús gazdaságot hozott létre és tartott fenn, valamint meghosszabbította a konfliktust oly módon, hogy az minden oldal különböző érdekeit szolgálta. Bár a szarajeviek túlnyomó többsége a mindennapi túlélésért küzdött és rettegésben élt, az ostrom néhány kulcsfontosságú helyi és nemzetközi szereplő számára rendkívül jövedelmező volt. Ez a helyzet a háború utáni újjáépítésre is erőteljes örökséget hagyott: a háborús haszonszerzés révén új elitek jöttek létre, és a tiltott gazdaság részben a háború alatt kiépített csempészhálózatokra alapozva virágzott. Andreas bemutatja, hogyan és miért változtatta meg az ostrom nemzetközivé válása az ostromkézművesség és az ostromvédelem repertoárját, és hogyan változtatta meg mind az ostromlók, mind az ostromlottak stratégiai számításait. A szarajevói tapasztalatok drámai módon illusztrálják, hogy ahogy a fegyvertechnológiák változása átalakította az ostromháborút az idők során, úgy a CNN, a nem kormányzati szervezetek, a műholdas telefonok, az ENSZ békefenntartói és a segélykonvojok megjelenése is.
Andreas interjúkra, riportokra, naplókra, emlékiratokra és más forrásokra támaszkodva dokumentálja a háborús Szarajevóban a túlélés ügyét, valamint a nemzetközi beavatkozás korlátait, ellentmondásait és nem szándékolt következményeit. A Szarajevóért vívott harcnak a leningrádi, grozniji és szrebrenicai ostromokkal, valamint a közelmúltban Fallúdzsával való összehasonlításával záruló Kék sisakosok és fekete piacok című könyv jelentős mértékben hozzájárul a kortárs városi hadviselés, a háborús gazdaság és a humanitárius akciók politikai következményeinek megértéséhez.
