Értékelés:
Peter Andreas könyve a kábítószerek háborúkban betöltött történelmi hatását vizsgálja, hat konkrét anyagot és azok szerepét a különböző konfliktusokban. Míg egyes olvasók lebilincselőnek és jól kutatottnak találták, mások a mélység és az eredetiség hiánya miatt kritizálták, egyesek pedig rosszul kivitelezettnek találták.
Előnyök:Magával ragadó, az érdeklődést fenntartó, történelmi példákkal jól kutatott, releváns képekkel és lábjegyzetekkel gazdagon illusztrált elbeszélés, amelyet a témájában kötelező olvasmánynak tartanak.
Hátrányok:Egyes részek ismétlődnek és nem elég mélyek, a lefedettséget felületesnek érezhetjük, és kritikák érik a másodlagos forrásokra való támaszkodást az elsődlegesek helyett.
(5 olvasói vélemény alapján)
Killer High: A History of War in Six Drugs
Egyre nagyobb a riadalom amiatt, hogy a kábítószer hogyan erősíti a terroristákat, a felkelőket, a milíciákat és a bandákat. Peter Andreas azonban nem csak évekre és évtizedekre, hanem évszázadokra visszatekintve feltárja, hogy a kábítószer és a konfliktusok kapcsolata valójában egy régi történet, és hogy a hatalmas államok voltak a legnagyobb haszonélvezői.
A Killer High című úttörő művében Andreas bemutatja, hogy hat pszichoaktív drog - a régiektől a viszonylag újakig, az enyhéktől az erősekig, a legálisaktól a tiltottig, a természetesektől a szintetikusokig - hogyan bizonyult különösen fontos háborús összetevőnek. Ez az átfogó történet az alkohol, a dohány, a koffein, az ópium, az amfetamin és a kokain szemüvegén keresztül meséli el a háború történetét az ókortól a modern korig. Sör és bor áztatta az ókori és középkori csatatereket, a szeszfőzés forradalma pedig megolajozta az Újvilág meghódítását és etnikai tisztogatását.
A dohány a katonáskodás révén globalizálódott, a katonák rákaptak a dohányzásra, a kormányok pedig az adóztatásra. A koffein és az ópium táplálta a birodalmi terjeszkedést és a háborúskodást.
A huszadik században az amfetaminok kereskedelmi forgalomba kerülése arra ösztönözte a katonákat, hogy keményebben, hosszabb ideig és gyorsabban harcoljanak, míg a kokain egy egyre inkább militarizált drogháborút serkentett, amely a legtöbb polgárháborút meghaladó áldozatok számát produkálta. Amint Andreas bemutatja, a fegyveres konfliktusok a tudatmódosító szerek bevezetésével, tömeges előállításával és globális elterjedésével fokozatosan drogosabbá váltak.
Ennek eredményeképpen nem érthetjük meg a háború történetét a kábítószerek nélkül, és hasonlóképpen nem érthetjük meg a kábítószerek történetét a háború nélkül. Az ősi főzetektől és csatáktól kezdve a metamfetaminig és a modern hadviselésig a drogok és a háború együtt nőttek fel és váltak egymás rabjává.
