Két kormányzati értekezés és egy levél a toleranciáról (Keménykötés)

Olvasói vélemények

A John Locke „Két kormányzati értekezés” című művéről szóló kritikák kiemelik a mű jelentőségét, mint a politikai filozófia egyik alapművét, valamint a modern kormányzás szempontjából betöltött szerepét. Az olvasók nagyra értékelik Locke-nak a királyok isteni joga elleni érveit és a természetes jogokkal kapcsolatos meglátásait. Számos recenzió azonban megemlíti a régi angol nyelv nehézségeit, valamint azt, hogy egyes kiadásokból hiányzik a tartalom, vagy formázási problémák merülnek fel.

⬤ Létfontosságú alapot nyújt a modern politikai dokumentumok és kormányzási elvek megértéséhez.
⬤ Mély betekintést nyújt a természetes jogokba és a zsarnokság kritikájába.
⬤ A könyvet mindenki számára nélkülözhetetlennek tartják, aki a demokrácia és a szabadság alapjai iránt érdeklődik.
⬤ Egyes kiadásokat értékük és hozzáférhetőségük miatt nagyra értékelik, különösen a Kindle-en.

⬤ A régi angol nyelvezet egyesek számára kihívássá és fárasztóvá teheti a szöveg olvasását.
⬤ Több kiadásnak jelentős kiadói hiányosságai vannak, többek között hiányzó tartalom, kényelmetlen formázás és a megjegyzések hiánya.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az írás ismétlődő és túlságosan bőbeszédű, ami megnehezíti a fogalmak megértését.

(55 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Two Treatises of Government and A Letter Concerning Toleration (Hardcover)

Könyv tartalma:

John Locke három legjobb művét, amelyek a korban forradalmi politikai és vallási eszméket fejtik ki, együtt mutatja be ez a kiadvány.

Amikor az 1688-as dicsőséges forradalomban Orániai Vilmos holland uralkodó az angol trónra lépett, a korszak értelmiségének körében égető kérdéseket vetett fel az Anglia számára legmegfelelőbb kormányzati forma. Ez volt az az időszak, amikor Anglia a monarchiáról a demokrácia és a szavazás korai formáira való fokozatos áttéréssel küzdött.

A kormányzásról szóló első értekezésében Locke támadja és boncolgatja kiemelkedő kortársát, Robert Filmert, aki nagyjából az isteni jog elvén alapuló abszolút monarchia híve volt. A bibliai Ádámra való utalásokat, amelyekben a monarcha a valaha teremtett első ember folytatásaként értelmezhető, Locke cáfolja, és azt állítja, hogy Isten soha nem állította, hogy egyetlen embernek van tartománya az összes többi ember felett uralkodni.