Két lélekkel lenni: Modernista irodalomkritika és kora újkori szövegek

Eredeti címe:

Being of Two Minds: Modernist Literary Criticism and Early Modern Texts

Könyv tartalma:

A Being of Two Minds azt vizsgálja, hogy a kora újkori irodalom milyen helyet foglalt el a modernista irodalomkritikában. T. S. Eliot, Virginia Woolf és William Empson számára a kora modern korszak segít az irodalmi jövő modellezésében. Az időn átívelő elköteleződésük tétje az irodalom ontológiai kérdései voltak, valamint az irodalom azon képessége, hogy közvetítsen az egy és a sok, a különös és az általános, az élet és a halál, a múlt és a jelen között. Ha az irodalom olvasása és írása lehetővé teszi, hogy az elme egyszerre két helyen legyen, akkor az alkotói tapasztalat arra szolgál, hogy a halandóság mellett a tudat kiterjesztett mezején is részt vegyen.

Goldberg azokat az olvasatokat olvassa, amelyeket ezek a modernisták olyan szövegeken végeztek, amelyeket Eliot a kánon számára követelt, mint a metafizikus költők és a jakobinuszi drámaírók, de Shakespeare, Milton, Montaigne és Margaret Cavendish is. Az ontológiai aggályok Eliotnak Arisztotelész lélekelméletével és Empson buddhizmusával való foglalkozásában tükröződnek. Ezek a létről szóló érvek az elmét és a testet érintik, és megkérdőjelezik a szexuális normativitást: Eliot az irodalmi átadás szodomita férfi-férfi módjára vet egy pillantást; Woolf Judith Shakespeare-t állít elő az androgün lét modellezésére; Empson elutasítja az aktivitás és a passzivitás megkülönböztetését, hogy átírja a nemi különbséget.

Az egyik vezető irodalom- és kultúrkritikusunk munkája, a Két elme léte évszázadokon átívelő műve, hogy megmutassa, hogyan mozognak a szellemről, a tapasztalatról és a létezésről szóló legmeglepőbb és legmeglepőbb elképzelések nemcsak a korai modernitás, a magas modernitás és a mi pillanatunk között, hanem éppen az idők és elmék közötti mozgás révén is konstituálódnak.