Kétszer halott: Szervátültetések és a halál újbóli feltalálása

Olvasói vélemények

Margaret Lock „Twice Dead: Organ Transplantants and the Reinvention of Death” című könyve mélyrehatóan vizsgálja a halálról alkotott fogalmak fejlődését, különösen a szervátültetés és az agyhalál vonatkozásában, összehasonlítva a japán és a nyugati országok nézőpontjait. Kritikus kérdéseket vet fel a halál természetéről és az orvosi technológia társadalmi értékekre gyakorolt hatásairól, anélkül, hogy könnyű válaszokat kínálna.

A könyvet dicsérik kimerítő kutatásaiért, érthetőségéért és hozzáférhetőségéért, amely érthetővé teszi az összetett témákat. A recenzensek kiemelték az elgondolkodtató tartalmat, az interdiszciplináris nézőpontok (antropológia és orvostudomány) bevonását, valamint az agyhalálról alkotott keleti és nyugati nézetek gazdag összehasonlítását. A könyvet mindenkinek ajánljuk, akit érdekelnek a társadalom, az etika és az egészségügy kapcsolódási pontjai.

Egyes olvasók talán nyugtalanítónak találják a halál természetével kapcsolatos végleges válaszok hiányát és a szervátültetés által felvetett etikai dilemmákat. Emellett a mély tudományos elemzés nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik könnyedebb olvasmányt keresnek. A tartalomban nincs említés említésre méltó gyengeségről vagy hiányosságról, de a téma intenzitása egyesek számára kihívást jelenthet.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Twice Dead: Organ Transplants and the Reinvention of Death

Könyv tartalma:

A szervátültetésekről szóló történetek megjelennek a mitológiában és a népmesékben, és felbukkannak a középkori dokumentumokban is, de csak az elmúlt húsz évben fejlődött eléggé az orvosi tudás és technológia ahhoz, hogy a sebészek évente több ezer szervátültetést hajtsanak végre.

Az esetek többségében az "agyhalottként" diagnosztizált személyek szolgáltatják azokat a szerveket, amelyek nélkül a transzplantációra nem kerülhetne sor. Ebben a lenyűgöző és provokatív vizsgálatban Margaret Lock nyomon követi az elmúlt harminc év diskurzusát, amely hozzájárult ahhoz, hogy a halál új kritériumát az agyban határozzák meg, és hogy a klinikai gyakorlatban Észak-Amerikában rutinszerűvé vált.

Összehasonlítja ezt a helyzetet a japán helyzettel, ahol a szükséges technológia és szakértelem rendelkezésre állása ellenére az agyhalált csak 1997-ben ismerték el jogilag, és akkor is csak korlátozott és vitatott körülmények között. A Twice Dead feltárja azokat a kulturális, történelmi, politikai és klinikai okokat, amelyek miatt Észak-Amerikában könnyen elfogadták az új halálkritériumot, Japánban pedig egészen a közelmúltig elutasították, aminek következtében a szervátültetést ott súlyosan korlátozták. Ez az éleslátó és időszerű vita rámutat, hogy a halál nem magától értetődő, hogy az élet és a halál közötti tér történelmileg és kulturálisan konstruált, képlékeny, sokrétű és vitatható.

A Lock a témával kapcsolatos szakirodalom és a népszerű ábrázolások elemzésén túlmenően kiterjedt interjúkra támaszkodik, amelyeket tíz éven keresztül készített intenzív osztályokon dolgozó orvosokkal, transzplantációs sebészekkel, szerv recipiensekkel, donor családokkal, a japán és észak-amerikai közvélemény tagjaival, valamint az agyhalál elismerését ellenző japán politikai aktivistákkal. Azáltal, hogy megmutatja, hogy a halál soha nem értelmezhető pusztán biológiai eseményként, és hogy az agyhalál feltalálásában elkerülhetetlenül szerepet játszanak kulturális, orvosi, jogi és politikai dimenziók, a Twice Dead korunk egyik legaggasztóbb kérdésével szembesít.