Kidnapped by Robert Louis Stevenson, Fikció, Klasszikusok, Akció és kaland, Fiction

Olvasói vélemények

Robert Louis Stevenson „Elrabolva” című könyve egy klasszikus kalandregény, amely bár eredetileg a fiatalabb közönségnek szólt, történelmi kontextusa és összetett témái miatt inkább a felnőtt olvasókra hat. A főszereplő, David Balfour, a skót felföldön át tartó, lebilincselő utazásra indul, miután nagybátyja elárulta és szolgaságba adta. Az elbeszélés a skót kultúra és földrajz gazdag leírása mellett feszültséget és akciót is tartogat, ugyanakkor kritikával kell szembenéznie az archaikus nyelvezet és az egyes részek tempójával kapcsolatos problémák miatt.

⬤ Magával ragadó és klasszikus kalandregény.
⬤ Erős karakterfejlődés, különösen a jól kidolgozott párbeszédek révén.
⬤ A skót kultúra és földrajz gazdag leírása.
⬤ Feszültség és feszültség, különösen az első felében.
⬤ Alkalmas a prózában mélységet kereső érett olvasók számára.
⬤ Néhány olvasó értékeli a történelmi kontextust és az érzelmi önvizsgálatot.

⬤ A nyelvezet nehézkes lehet a skót dialektus és az archaikus kifejezések miatt, ami akadályozhatja a megértést.
⬤ A könyv második felében a tempó vontatott.
⬤ Egyesek szerint kevésbé vonzó a fiatalabb közönség számára.
⬤ A Kindle-verziókban időnként formázási problémák merülnek fel.
⬤ Kritika a fizikai nyomorúságra való túlzott összpontosítás miatt, ami kimerítő lehet olvasni.

(677 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Kidnapped by Robert Louis Stevenson, Fiction, Classics, Action & Adventure

Könyv tartalma:

A kor politikai helyzetét különböző nézőpontokból ábrázolják, és a skót felföldiekkel is rokonszenvesen bánnak. Ha valaha is elolvassa ezt a mesét, valószínűleg több kérdést fog feltenni magának, mint amennyit megválaszolni szeretnék: például azt, hogyan esett az appini gyilkosság az 1751-es évre, hogyan kúsztak a torrani sziklák olyan közel Earraidhez, vagy miért hallgat a nyomtatott per mindenről, ami David Balfourt érinti. Ezek olyan mogyorók, amelyeket nem tudok megfejteni. De ha Alan bűnösségének vagy ártatlanságának kérdésében próbára tennének, azt hiszem, meg tudnám védeni a szöveg olvasatát. A mai napig az Appin hagyománya egyértelműen Alan javára szól. Ha érdeklődik, még azt is hallhatja, hogy a lövést leadó "másik ember" leszármazottai a mai napig az országban élnek. De annak a másik embernek a nevét, kérdezd, ahogy akarod, nem fogod hallani.

A felvidéki ember számára fontos a titok, és a titok megtartásának rokonszenves gyakorlása miatt sokáig folytathatnám, hogy igazoljak egy pontot, és egy másikat védhetetlennek tartsak.

Őszintébb, ha rögtön bevallom, hogy mennyire nem érint meg a pontosság vágya. Ez nem a tanuló könyvtárának bútora, hanem a téli esti iskolaszobába való könyv, amikor a feladatoknak vége, és közeledik a lefekvés órája.

És a becsületes Alannek, aki annak idején zord öreg tűznyelő volt, ebben az új alakban nincs kétségbeesettebb célja, mint hogy elrabolja néhány fiatal úriember figyelmét az Ovidiusról, elrepítse egy időre a Felföldre és a múlt századba, és ágyba csomagolja néhány magával ragadó képpel, hogy álmaiba vegyüljön.