Költők gondolkodása: Pope, Whitman, Dickinson, Yeats

Olvasói vélemények

A könyvben Helen Vendler négy nagy költőről szóló esszéje olvasható: Yeatsről, Whitmanről, Pope-ról és Dickinsonról. A recenzensek kiemelik kivételes éleslátását és elemzésének mélységét, különösen Yeats és Dickinson esetében, miközben megjegyzik a könyv szigorúságát. Egyes kritikusok azonban úgy érzik, hogy Vendler újabb műveiből hiányzik a tőle elvárható szenvedély és intellektuális élesség.

⬤ A költészet, különösen Yeats és Dickinson kiváló elemzése.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely a költészetet közérthetővé teszi.
⬤ A költői technikák szigorú vizsgálatát kínálja anélkül, hogy túlzottan leegyszerűsítené.
⬤ Az érveket bizonyítékokkal támasztja alá, megmutatva Vendler szakértelmét.
⬤ Éleslátó kommentárokat ad, amelyek a költők gondolatait a költői gondolkodás tágabb koncepcióihoz kapcsolják.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy Vendler legújabb munkáiból hiányzik a korábbi írásaihoz hasonló szenvedélyesség és élesség.
⬤ A könyv kihívást jelenthet azok számára, akik nincsenek felkészülve a mély irodalmi elemzésekre.
⬤ Alkalmi általánosítások, amelyek elvonhatják a figyelmet az elemzés konkrétságától.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Poets Thinking: Pope, Whitman, Dickinson, Yeats

Könyv tartalma:

A költészetet gyakran tekintették irracionális műfajnak, amely inkább kifejező, mint logikus, inkább meditatív, mint koherens érvelésre hajlamos. És mégis, Helen Vendler mind a négy nagyon különböző költőben, akiket itt vizsgál, egy-egy működő gondolkodási stílust fedez fel; bár különböző eszközöket választanak, érvelése szerint minden költő, aki valamilyen értéket képvisel, gondolkodó.

A kötetben szereplő négy költő - Alexander Pope, Walt Whitman, Emily Dickinson és William Butler Yeats - három évszázadból és három nemzetből származik, és gondolkodásmódjuk jellegzetesen sajátos. Vendler megmutatja nekünk Pope-ot, aki szatirikus miniatürizálóként lép fel, versben újraalkotva az esszé formáját, Whitmant, aki az ismétlődő ragaszkodás költőjeként ír, akinek a gondolkodást újragondolásnak kell követnie, Dickinsont, aki cselekményes megoldásokkal kísérletezik az élet kibontakozásának jellemzésére, Yeats pedig képekben gondolkodik, és érvek helyett montázst használ.

Vendler a tőle megszokott tisztánlátással és szellemességgel járja végig e költők sorait, hogy a lírában a gondolkodás bizonyítékát, a gondolkodás változásait jelképező néma stiláris intézkedéseket, a költői gondolkodás sűrített erejét megtalálja. Munkája a költészetnek a (gyakran jól bejáratott) témákra való redukálása ellen érvel, és ehelyett azt mutatja be, hogy a csodálatra méltó költészetben mindig van egy fáradságos gondolkodási folyamat, amely egy fejlődő stílusban nyilvánul meg - bármennyire is ősi a téma -, amely erőteljes és eredeti.