Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Auguste Comte „az emberiség vallásának” hatását vizsgálja, és a modern humanitarizmust mint a kereszténységgel versengő ideológiát kritizálja. Tárgyalja ennek az ideológiának a történelmi kontextusát és a kortárs politikára és társadalmi igazságosságra gyakorolt hatását, különösen olyan személyiségek fényében, mint Ferenc pápa. Míg számos kritika nagyra értékeli Mahoney meglátásait és tudományos mélységét, mások a katolicizmus iránti vélt elfogultságot és a könyv sűrű írásmódját kritizálják.
Előnyök:⬤ Mély és éleslátó elemzés a modern szekularizmusról, mint a kereszténység riválisáról.
⬤ Jól kutatott, számos jelentős gondolkodóból merítve.
⬤ A kortárs politikai irányzatok időszerű és releváns kritikája, különösen a humanitáriussal kapcsolatban.
⬤ Olyan alapvető témákkal foglalkozik, mint az emberi jogok és a hiteles politikai élet.
⬤ Ajánlott azoknak, akik a politika és a vallás kapcsolódási pontjairól szeretnének átgondolt vitát folytatni.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók szerint túlságosan a római katolicizmusra összpontosít, ami elidegenítheti a nem katolikus közönséget.
⬤ Az írásmód sűrű és tanulságos lehet, ami kihívást jelent az alkalmi olvasók számára.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy a modern gondolkodásra gyakorolt fontos hatások alulreprezentáltak.
⬤ Néhányan kritizálták, hogy a hangnem túlságosan kritikus vagy elutasító az ellentétes nézetekkel szemben.
(19 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Idol of Our Age: How the Religion of Humanity Subverts Christianity
Könyv tartalma:
Ez a könyv a politika, a filozófia és a vallás metszéspontjában született, tanult esszé. Mindenekelőtt korunk szekuláris vallásának, a humanizmusnak, vagyis az "emberiség vallásának" diagnózisa és kritikája.
Azzal érvel, hogy a humanitárius impulzus, amely a modern embert tekinti minden dolgok mércéjének, elkezdte megrontani magát a kereszténységet, és a "társadalmi igazságosság", a radikális politikai változások és az egyre fanatikusabb egalitarizmus iránti túlzott aggodalomra redukálja. A kereszténység így elveszíti transzcendentális viszonyítási pontjait, miközben aláássa a kiegyensúlyozott politikai ítélőképességet. A humanitáriusok, legyenek világiak vagy vallásosak, összekeverik a békét a pacifizmussal, az igazságos társadalmi berendezkedést a szocializmussal, az erkölcsi ítélőképességet pedig az utópiával és az érzelgősséggel.
A kiváló politikai filozófus, Pierre Manent előszavával Mahoney könyve XVI. Benedek pápát követi, aki megerősíti, hogy a kereszténység semmiképpen sem redukálható „humanitárius erkölcsi üzenetre”.
Csípős, bár tiszteletteljes elemzésben mutatja be, hogy Ferenc pápa egyre inkább összekeveri az evangéliumot a baloldali humanitáriussal és egalitarizmussal, amely kevéssé köszönheti a klasszikus vagy keresztény bölcsességnek. Egy sor olyan gondolkodótól (Orestes Brownson, Aurel Kolnai, Vlagyimir Szolovjev és Alekszandr Szolzsenyicin) veszi az irányt, akik tanulságos kritikusai voltak az „emberség vallásának”.
Ezek a gondolkodók a béke emberei voltak, akik elutasították az ideológiai pacifizmust, és soha nem keverték össze a kereszténységet a gondolkodás nélküli szentimentalizmussal. A könyv azzal zárul, hogy megerősíti a kinyilatkoztatott hit által informált értelem erejét, amely humanizáló alternatívát kínál az utópisztikus illúziókkal és a nihilista kétségbeeséssel szemben.
