Krisztus utánzása

Olvasói vélemények

A Thomas a' Kempis „Krisztus utánzása” című művéről szóló kritikák kiemelik a könyv erőteljes vallási témáit és a keresztény élethez szükséges gyakorlati útmutatást. Sok olvasó értékeli a frissített nyelvezetet és a nagyméretű nyomtatott kiadást, amely a látásproblémákkal küzdők számára is hozzáférhetővé teszi a könyvet. Vannak azonban kritikák a szöveg minőségével és hitelességével kapcsolatban egyes kiadásokban, valamint panaszok egyes példányok fizikai állapotára vonatkozóan. Összességében a könyvet klasszikusnak tartják, amely mélyebb hitre és elmélkedésre ösztönöz.

** Erőteljes vallási témák, amelyek visszhangot keltenek az olvasókban. ** Hozzáférhető nagyméretű nyomtatott kiadás, amely a gyengén látók számára is hasznos. ** Jól szervezett, különböző témákat felölelő mini-fejezetekkel. ** A frissített nyelvezet megkönnyíti az olvasást és a megértést. ** Időtlen bölcsesség, amely elmélkedésre és személyes fejlődésre ösztönöz.

** Egyes kiadásokból hiányzik az eredeti latin szöveg, amelyre néhány olvasó számított. ** Panaszok a fizikai példányok dohos szagáról. ** A minőség és a kötés nem feltétlenül felel meg az elvárásoknak az árhoz képest. ** Bizonyos fordításokat kritizálnak, mivel túlságosan eltávolodtak az eredeti szövegtől.

(50 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Imitation of Christ

Könyv tartalma:

A "Krisztus utánzása" először 1418-ban jelent meg. Névtelenül adták ki, de gyorsan elterjedt Európában. Létezik egy 1441-ből származó latin nyelvű kézirat, de már 1434-ben készült német fordítás is. A francia fordítás 1447-ben, a spanyol kiadás 1482-ben, az olasz pedig 1488-ban jelent meg. Az első angol fordítás 1503-ban jelent meg, amely csak a 4. könyvet tartalmazta, de a másik három könyv még ugyanabban az évben követte, és 1556-ban megjelent a teljes fordítás. Rómában 1663-ban arab nyelvű kiadást, 1837-ben pedig héber nyelvű változatot nyomtattak Rómában, Frankfurtban. Azóta számos nyelvre lefordították, és számos híres csodálót szerzett magának. John Wesley és John Newton az egyház evangélikus szárnyának emberei voltak, mégis mindketten megtérésükben fontosnak nevezték ezt a katolikus kézikönyvet, Gordon tábornok pedig magával vitte a csatába. Thomas More, Xavéri Szent Ferenc és Dr. Johnson szintén híres hívei voltak. A mű négy könyvből áll, bár nem mindegyik található meg minden kéziratban, és nem is mindig ugyanabban a sorrendben. Ez azonban az olvasó számára gyakorlatilag alig jelent különbséget. Ez az áhítat kézikönyve a keresztény tapasztalat egy kihívást jelentő szintjén helyezkedik el, de nem kínál rendezett utat. Mint egy körhinta, ugyanazok a témák újra és újra felkeresendők a könyvekben; Tamás olyan tanító, aki az ismétlésben hisz.

A 4. könyv egyedülálló abban a tekintetben, hogy konkrét témája van, az Eucharisztia, és a kenyérhez és borhoz való viszonyunkat vizsgálja. De a szerző még itt is beleszövi a másik három könyvből ismert témákat: az emberi értéktelenség, az alázat szükségessége, tanácsok a kísértéssel és a megpróbáltatásokkal kapcsolatban, a világ vonzerejének megvetése, a tudományosság megvetése, a bűn miatti bánat, a vélt igazságtalanságok megbocsátása, az Istennek való alávetettség mindenben és a Jézus életével való egyesülés iránti lelkesedés az ő halálában és feltámadásában. Az írások nagy része mániás-depressziós hangulatú, ami a modern olvasó számára zavaró lehet. Noha Tamás a keresztényeket olyan kiegyensúlyozottságra hívja, amely nem túl boldog, amikor a dolgok jól mennek, és nem túl szomorú, amikor a dolgok rosszul mennek, a szerző saját hangulata vagy a szélsőséges kétségbeesés és önutálat, vagy az Isten édessége és a benne fellelhető öröm okozta extatikus boldogság. Bizonyos mértékig ez tükrözi az általa leírt Isten jellemét, aki egyszerre szeret minket végtelenül, miközben örök büntetést készít elő a hűtleneknek. Kempis nem kínál feloldást erre a paradoxonra; de minden írásában érezhető a személyes szétszedettség tüze, amelyen az embereknek keresztül kell járniuk lelki fejlődésük érdekében. Íme egy radikális és felkavaró önsegítő könyv, amelyet a 14. századi szerzetesnek írt.

Tamás szerzetesként ír szerzeteseknek, de nyilvánvaló, hogy szenvedélye és meglátásai messze túlmutatnak a kolostorok zárt világán. Egy író "Egy tökéletesség felé tartó lélek naplójának" nevezte, ami jól érzékelteti a szerző spirituális törekvéseit mind saját maga, mind mások számára. Ahogyan ő maga mondja a második könyvben: 'Vesse meg azt, ami felszínes, szentelje magát belső lényének, és meglátja, hogy Isten országa növekszik benned'. Szent Ágoston volt Tamás kolostorának patrónusa, és ő volt az, aki híres mondása szerint: "Ó Istenem, te magadnak teremtettél minket, és szívünk nyugtalan, amíg meg nem találja a helyét benned". A nyughatatlan Thomas a Kempis nem is érthetett volna egyet jobban.