Ez a kötet a vallási és világi diskurzusok egyidejűségét vizsgálja Pier Paolo Pasolini munkásságában.
A szerző Pasolini elméleti és társadalompolitikai írásai alapján elemzi a mű sajátos esztétikáját, amely egy széles körű médiapárbeszéd révén bontakozik ki, és a profán megszentelését és a szent profanizálását tárgyalja. A könyv a különböző referenciarendszerek szisztematikus vizsgálatára épül.
A kötet a regényekben és filmekben megjelenő zenei, képi és irodalmi utalásokat nem elszigetelt jelenségekként, hanem egy átfogó és folyamatos folyamat részeként írja le, és ezt Románia kontextusában helyezi el.
