Leopold király monológja

Olvasói vélemények

Mark Twain „Leopold király monológja” című műve sötét és éleslátó szatíra, amely leleplezi a II. Leopold belga király által Kongóban elkövetett atrocitásokat. A könyvet zseniális írásmódja és történelmi jelentősége miatt dicsérik, így a történelem egy tragikus fejezetének lenyűgöző bevezetője. Egyes olvasók azonban úgy találják, hogy nem tartalmaz új információkat, ha már ismerik a témát. Összességében a könyvet erőteljes hangvétele és aktualitása miatt jegyzik, még az imperializmusról és az emberi jogokról szóló kortárs vitákban is.

Széles körben dicsérik éles szatírájáért, történelmi jelentőségéért és Twain briliáns írásmódjáért. Sötét humorával és elgondolkodtató témáival magával ragadja az olvasókat. Erőteljes bevezetésként szolgál II. Leopold király és Kongó atrocitásaihoz, és a téma további kutatására ösztönöz.

Néhány olvasó úgy találja, hogy nem nyújt új információkat azok számára, akik már ismerik a történelmet. Néhány kritika megjegyzi, hogy fiktív monológként nem tűnik meggyőzőnek. Vannak olyan megjegyzések, amelyek szerint a bevezető és az illusztrációk nem lenyűgözőek, és néhányan kiábrándítónak találták Twain más műveihez képest.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

King Leopold's Soliloquy

Könyv tartalma:

Kedvesem, kedvesem, amikor a lágyszívűek olyan dolgot kapnak a kezükbe, mint a misszionárius hozzájárulása, teljesen elveszítik a nyugalmukat, trágárul beszélnek, és szemrehányást tesznek az Égnek, amiért egy ilyen leletet életben hagyott. Mármint engem.

Azt gondolják, hogy ez szabálytalan. Reszketve járkálnak, és azon merengenek, hogy a kongói népesség 25 000 000-ről 15 000 000-re csökkent az én kormányzásom húsz éve alatt. Aztán kitörnek, és engem a Tízmillió gyilkossággal a lelkében királynak neveznek.

"Rekordnak" neveznek. - Leopold király monológjából.