Levelek, 1-50

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Letters, 1-50

Könyv tartalma:

Szent Cirill, Alexandria pátriárkája harminckét éven át az ötödik század első felében, a hit nagy bajnoka volt az eretnekséggel szemben.

Ellenezte a novatianizmust, a neoplatonizmust és a judaizmust. Legfőbb küzdelme azonban Nesztoriosz konstantinápolyi pátriárkával folyt. Cirill hevesen védte a Theotokos szónak, ami azt jelenti, hogy "Istenszülő", a Boldogságos Szűz Máriára való alkalmazását. Nesztoriusz, az antiochén teológiai iskola képviselője úgy vélte, hogy a Boldogságos Szűz csak Krisztus emberiségének anyja. Ez a nagy krisztológiai vita és az annak megoldására 431-ben összehívott efezusi zsinat adja a témáját e kötetben található teljes levélgyűjteménynek. Az 1. levél Cirill válasza a joghatósága alá tartozó szerzetesek egy csoportjának, akik útmutatást kérnek a nesztoriánus vitában. Megjegyzései egyenesen az ügy lényegébe vezetnek bennünket: "Ezért csodálkozom, ha egyesek egyáltalán megkérdőjelezik, hogy a Szent Szüzet Isten Anyjának kell-e nevezni". A 32. levélen keresztül részt veszünk a vitában és annak alakulásában egészen az efezusi zsinatig, beleértve azt is. A Nesztoriosznak címzett 4. levelet dogmatikus levélnek nevezik, és az efezusi zsinat jóváhagyta, mint a nikaiai tanítás fenntartását. A 17. levelet Cirill hitvallásának megtestesítőjének tekintik.

Tizenkét anatémával együtt a Celesztin pápa által Rómába összehívott zsinat nevében elítélte Nesztoriuszt, és később az efezusi zsinat törvényeihez is csatolták. A 33-50. levél János, Antiochia püspöke és Cirill személyes barátja, akivel régóta levelezésben állt. Amikor János és püspökei Efezusba érkeztek, rivális zsinatot hoztak létre, és Cirill és Memnón, Efezus püspöke ellen letaszítási és kiátkozási rendeletet hoztak. Az efezusi zsinat után Cirill feladata volt, hogy kibékítse a konciliabulumot alkotó antiochiai püspököket Jánossal, hogy helyreállítsa a békét a keleti egyházak között. A 39. levélből kiderül, hogy örömmel töltötte el, hogy sikerült elérnie ezt a megbékélést, és hogy visszanyerte barátságát Jánossal. A 4. és 17. levéllel együtt a 39. levelet ökumenikusnak nevezik. A 41. levél exegetikai szempontból fontos a "bűnbak" művének hosszas tárgyalása miatt, a 45. levél pedig, amely tartalmazza Cirill híres formuláját, tanbeli és teológiai tartalma miatt.