Leviatán és a légszivattyú: Hobbes, Boyle és a kísérleti élet

Olvasói vélemények

A „Leviatán és a légszivattyú” című könyv Thomas Hobbes és Robert Boyle történelmi vitáinak összetett és lebilincselő elemzését nyújtja, a tudomány, a történelem és a filozófia témáit összefonva. A kritikák kiemelik a könyv mélységét és intellektuális gazdagságát, bár egyesek kritizálják a szerzőket a Hobbes felé való elfogultság miatt.

A könyvet dicsérik kifinomult elbeszélése miatt, amely a történelmet, a filozófiát és a tudományt összefonja, és ezáltal egyszerre szórakoztató és informatív. Klasszikusnak számít a tudománytudományok terén, és értékes betekintést nyújt a kísérleti tudomány fejlődésébe és a tudományos viták természetébe. Az írás magával ragadó, a tartalom pedig alaposan kutatott, kiterjedt hivatkozásokra és lábjegyzetekre támaszkodik.

Egyes olvasók rámutatnak a Hobbes javára történő szándékos elfogultságra, azzal vádolva a szerzőket, hogy szelektíven kihagyják azokat az információkat, amelyek ellentmondanak ennek az álláspontnak. Emellett a könyv stílusát sűrűnek és az alkalmi olvasók számára nehéznek írják le, a lábjegyzetek jelentős száma pedig egyeseket megterhelhet. Néhány kritika megemlíti, hogy az írást elavultnak és nehézkesnek érezhetjük, ami rontja az olvasás élményét.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Leviathan and the Air-Pump: Hobbes, Boyle, and the Experimental Life

Könyv tartalma:

A Leviatán és a légszivattyú két jelentős XVII. századi gondolkodó között a kísérleti módszerek értékével és helyességével kapcsolatos konfliktusokat vizsgálja: Thomas Hobbes, a Leviatán című politikai értekezés szerzője és a szisztematikus természetfilozófiai kísérletezés heves kritikusa, valamint Robert Boyle, a mechanikus filozófus és az újonnan feltalált légszivattyú tulajdonosa között.

A vitáik tétje a légszivattyú fizikai épségétől a vele elérhető tudás szellemi épségéig terjedt. Boyle és Hobbes egyaránt a tudás megalapozásának olyan módjait kereste, amelyek nem fajultak ad hominem támadásokba és politikai megosztottságba. Boyle gyógymódként a kísérletet javasolta.

Azzal érvelt, hogy a tényeket olyan gépekkel kellene előállítani, mint a légszivattyú, hogy az úriemberek tanúi lehessenek a kísérleteknek, és olyan tudást állítsanak elő, amelyben mindenki egyetért.

Hobbes ezzel szemben a természeti törvényt kereste, és a kísérleteket egy exkluzív céh mesterséges, megbízhatatlan termékeinek tekintette. A Leviatán és a Légszivattyúban alkalmazott új megközelítések óriási hatást gyakoroltak a tudománytörténeti tanulmányokra.

Shapin és Schaffer megtalálta a tudományos forradalom pillanatát, és megmutatta, hogy a kulcsfontosságú tudományos alaptételek - tények, értelmezések, kísérletek, igazság - hogyan váltak az új politikai rend alapjává. Shapin és Schaffer néprajzi megközelítésükben is innovatívak voltak. Megpróbálták megérteni egy távoli, ismeretlen csoport munkaszokásait, rituáléit és társadalmi struktúráit, és azt állították, hogy a politikát inkább az kötötte le, amit a tudósok tettek, mint az, amit mondtak.

Steven Shapin és Simon Schaffer a Hobbes és Boyle közötti konfrontációt használja fel annak megértéséhez, hogy mi volt a tét a tudományos kísérletezés korai történetében. Leírják a főszereplők eltérő nézeteit a természeti tudásról, és a Hobbes-Boyle vitákat az értelmiségiek közéletben betöltött szerepéről, valamint a restaurációs Anglia társadalmi rendjének és egyetértésének problémáiról szóló korabeli vitákba helyezik. A szerzők új bevezetőben ismertetik, hogyan értelmezték a tudományt és annak társadalmi kontextusát a könyv első megjelenésekor, és hogyan változott azóta a tudománytörténet tanulmányozása.