Értékelés:
A könyv lenyűgöző elméletet mutat be a szeretet természetéről, azt állítva, hogy a szeretet az emberi elidegenedésben és szenvedésben gyökerezik. A szerző, May azt sugallja, hogy a szerelem a kielégülés és az értelem hamis ígéretét szolgálja, ami az emberi léthez elengedhetetlenül szükséges. Bár a közölt meglátások meggyőzőek, egyes olvasók az ötleteket nem találják eredeti és aggasztónak, ami a szerelemmel kapcsolatos fájdalmas igazságokkal való szembenézéssel szembeni társadalmi ellenállást tükrözi.
Előnyök:⬤ Meggyőző és mély elméletet kínál a szerelem természetéről és annak az emberi elidegenedéssel és szenvedéssel való kapcsolatáról.
⬤ Foglalkozik a szerelem történelmi perspektíváival, különösen annak modern kori felemelkedésével.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz a szerelemmel és a kapcsolatokkal kapcsolatos társadalmi normákkal kapcsolatban.
⬤ Egyes olvasók szerint az elképzelések nem eredetiek, azt sugallva, hogy olyan korábbi gondolkodókból származnak, mint Lacan.
⬤ Az elméleteket nyugtalanítónak vagy felkavarónak érezhetik, ami elidegeníthet egyes közönségeket.
⬤ A könyvet talán azért nem veszik figyelembe, mert olyan, a szerelemről alkotott, mélyen gyökerező hiedelmeket kérdőjelez meg, amelyeket sokan nem szívesen kérdőjeleznek meg.
(1 olvasói vélemény alapján)
Love: A New Understanding of an Ancient Emotion
Mi a szeretet valódi szándéka? Miért tud a szerelem olyan kegyetlenül válogatós lenni? Hogyan kapcsolódik a szexhez, a szépséghez és a jósághoz? És vajon a gyermek most a szeretet legfőbb tárgya?
Ezekkel a kérdésekkel foglalkozva Simon May a szeretet radikálisan új értelmezését fejleszti ki, mint olyan érzelmet, amelyet az iránt érzünk, akit vagy amit életünk megalapozójaként tapasztalunk - mint ami az otthon lehetőségét kínálja számunkra egy olyan világban, amelyet mi magunk is fölöttébb értékelünk. Úgy látja, hogy a szeretetet az ontológiai gyökerezés ígérete motiválja, nem pedig - ahogyan azt a kétezer éves hagyományok különbözőképpen állítják - a szépség vagy a jóság, a teljesség keresése, az erény, a szexuális vagy reproduktív vágy, az együttérzés, az önzetlenség vagy az empátia, vagy - a ma uralkodó nézetek egyike szerint - a szeretett személy semmilyen tulajdonsága.
Miután May amellett érvel, hogy az olyan alapító nyugati mítoszok, mint az Odüsszeia és Ábrahám Isten kánaáni hívása a Bibliában erőteljesen példázzák a szeretet új felfogását, a továbbiakban e felfogás fényében vizsgálja újra a szeretetnek a szépséghez, a szexhez és a jósághoz való viszonyát, többek között a szépség újszerű elméletét kínálva - és Platónnal szemben azt sugallva, hogy másokat csúnyaságukért is szerethetünk (miközben szépnek is látjuk őket).
Végül azt javasolja, hogy a nyugati világban a romantikus szerelem fokozatosan átadja helyét a szülői szeretetnek, mint a szeretet legértékesebb formájának: nevezetesen annak a szeretetnek, amely nélkül az ember élete nem tekinthető teljesnek vagy igazán virágzónak. May megmagyarázza, hogy miért vált a gyermekkor szentté, a szülői kiválóság pedig a legfőbb ideálissá - és egyben a társadalom erkölcsi egészségének lakmuszpapírjává. Ezzel azt állítja, hogy a gyermek a szeretet első valóban modern, legfőbb tárgya: az első, amely teljes mértékben tükrözi azt, amit Nietzsche Isten halálának nevezett.
Az olvasók izgalmasan újnak, mégis azonnal felismerhetőnek fogják találni a Szerelmet - ez a paradoxon a szerelem szívében, és ez az, amit Simon May elért. -- Los Angeles Review of Books
