Olvasói vélemények
Összegzés:Peter Green könyve átfogó és árnyalt életrajzot nyújt Nagy Sándorról, egyensúlyt teremtve katonai zsenialitása és sikeres hódításai, valamint sötétebb hajlamai és összetett jelleme között. Az írás lebilincselő és informatív, így a történelem és az irodalom iránt érdeklődő olvasók számára egyaránt alkalmas. Néhány olvasó azonban kihívásnak találta a haladó szókincs használatát és a különböző nyelvekre való hivatkozásokat, és megoszlanak a vélemények a szerző Sándorral szembeni vélt elfogultságáról.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és olvasmányos írói stílus
⬤ alapos kutatás és jól felépített
⬤ kiegyensúlyozott képet nyújt Sándor személyiségéről
⬤ részletes történelmi összefüggéseket és katonai beszámolókat tartalmaz
⬤ az általános olvasók és a tudósok számára egyaránt vonzó.
Hátrányok:⬤ A haladó szókincs és az idegen nyelvű hivatkozások használata nehézséget okozhat a kezdő olvasóknak
⬤ egyesek szerint a szerző túlságosan negatívan vagy elfogultan ábrázolja Alexandert
⬤ a könyvben található térképeket nem tartják megfelelőnek a harci stratégiák megértéséhez.
(110 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Alexander of Macedon, 356-323 B.C.: A Historical Biography
Könyv tartalma:
Egészen a közelmúltig a népszerű életrajzírók és a legtöbb tudós úgy tekintett Nagy Sándorra, mint egy tervekkel rendelkező zsenire, egy romantikus figurára, aki az egyesített világról alkotott elképzelését követte. Álmait időnként az emberek testvérisége iránti jóindulatú érdeklődésként, máskor a hatalom gyakorlása iránti brutális érdeklődésként jellemezték. Green, a Cambridge-ben tanult klasszicista, aki egyben regényíró is, Sándort egyszerre ábrázolja összetett személyiségként és céltudatos hadvezérként, aki olyan különböző célszerűségekre képes, mint az apagyilkosság vagy a civilek lemészárlása. Green nemcsak a történelem legbriliánsabb (és legambiciózusabb) hadvezéreként írja le Sándorát, hanem úgy is, mint aki rendkívül közömbös mindazok iránt az adminisztratív kiválóságok és idealista vágyak iránt, amelyeket a későbbi nemzedékek ráerőltettek, különösen azok, akik a hódítót, tout court, kissé keménynek találták a liberális érzékenységükre.
Ez az életrajz nem Sándor életének egyik általánosan ismert eseményével kezdődik, hanem apjáról, Makedóniai Fülöpről szól, akinek sok területen elterülő birodalma az első olyan birodalom volt az európai kontinensen, amely hatékonyan központosított kormányzattal és hadsereggel rendelkezett. Amit Fülöp és Makedónia nyújtott, azt Sándor a magáévá tette, de Fülöp és Makedónia Sándor is fontos kontextust képez magának Sándornak a megértéséhez. Származása és kiképzése azonban nem magyarázza meg teljesen az embert. Miután a Görög Liga hegemónjává nevezték ki, sok filozófus érkezett, hogy gratuláljon Alexandrosznak, de egy feltűnő volt a távolléte: Diogenész, a cinikus, egy aszkéta, aki egy agyagkádban élt. Kíváncsiságtól és kíváncsiságtól vezérelve maga Alexandrosz kereste fel a filozófust, aki arra a kérdésre, hogy tud-e valamit tenni érte Alexandrosz, a híres választ adta: „Ne állj közém és a nap közé.” A filozófus nem volt hajlandó megtenni semmit. Sándor udvaroncai gúnyolódtak, de Sándor elhallgattatta őket: Ha nem Sándor lennék, Diogenész lennék. Ez a megjegyzés éppoly váratlanul érte Alexandert, mint amilyen váratlan lenne egy mai vezetőtől.
A nagyközönség számára a könyv, amely tele van zord részletekkel, és teljes mértékben tisztában van Alexander sötétebb oldalával, lebilincselő történetet kínál Alexander karrierjéről. A teljes körű háttérjegyzetek, tizennégy térkép, valamint kronológiai és genealógiai táblázatok szolgálják a speciálisabb érdeklődésű olvasókat.
