Olvasói vélemények
Összegzés:A „MARK IV vs A7V” című könyv átfogó áttekintést nyújt az első világháborúban a brit és a német harckocsik között lezajlott első harckocsiharcról. A könyv a Mark IV és A7V harckocsik fejlesztését, specifikációit és harci részleteit mutatja be, illusztrációkkal és történelmi összefüggésekkel együtt. Az olvasók értékelik az oktatási értékét, és megfelelő alapozónak találják a témában, míg néhányan csalódottságuknak adnak hangot a mélység tekintetében az Osprey 'Duel' sorozatának más címeihez képest.
Előnyök:⬤ Informatív és tanulságos
⬤ az Osprey formátumában jól felépített
⬤ jó illusztrációk
⬤ értékes történelmi betekintést nyújt
⬤ alkalmas az első világháborús tankháborúval ismerkedő új olvasók számára
⬤ technikai összehasonlításokat és hátteret nyújt
⬤ élvezetes olvasmány érdekes tényekkel.
Hátrányok:⬤ Nem olyan mélyreható, mint azt néhány olvasó remélte
⬤ hiányoznak a részletes modellezési információk
⬤ néhányan hiányolták a stratégiai helyzetre és a harcra vonatkozó részeket
⬤ más címekhez képest kevesebb eredeti grafika
⬤ néhány technikai elemet talán nem fed le olyan jól, mint más Osprey-címekben
⬤ eltérés az árképzésben a Kindle és a nyomtatott változat között.
(26 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
1918 márciusában a németek hatalmas támadások sorozatát indították el, hogy a nyugati fronton a holtpontról való kilábalás és a háború megnyerése érdekében. Ekkorra a brit páncélos erők már kiterjedt harcokat vívtak. A németek azonban lemaradtak a páncélozott harcjárművek fejlesztésében; a márciusi offenzíva során vetették be először a németek saját tervezésű A7V-jét. A fontos Amiens közúti csomópont elfoglalására törekedve a németek április 24-én elfoglalták Villers-Bretonneux-t, de a szövetséges szárazföldi erők hamarosan feltartóztatták őket. Miközben három brit Mark IV harckocsi felvonult, hogy támogassa a város visszafoglalására indított ellentámadást, három német A7V érkezett a helyszínre, és ezzel elindult a történelem első harckocsi-páncélos elleni csatája.
Mivel a brit Mark IV-esek közül kettő géppuskával felszerelt "nőstény" volt, mindkettő túlerőben volt, és visszavonultak, miután a vezető A7V, az 561-es számú "Nixe" megrongálta őket. A megmaradt "hím" Mark IV-es, az "A1", amely két 6pdr-es ágyúval volt felszerelve, sikeresen hatástalanította a "Nixe"-t, és a megmaradt német tankpár visszavonult. Mivel a Mark IV-es "hím" volt az egyetlen harckocsi a csatatéren, a német tüzérség tüzét vonta magára; visszavonulásakor hét brit Whippet könnyű harckocsi vette fel a harcot a német gyalogsággal, hogy aztán az A7V 525-ös számú "Siegfried" és a német tüzérség megtámadja őket.
A német A7V és a brit Mark IV hasonló súlyú, méretű és sebességű volt, de jelentősen különbözött a páncélzat, a fegyverzet és a manőverezőképesség tekintetében. Az A7V vastagabb páncélzattal rendelkezett, és majdnem kétszer annyi lóerő jutott egy tonnára, de motorjai hajlamosak voltak a túlmelegedésre. A Mark IV oldalra szerelt 6pdr-es ágyúpárja arra kényszerítette a járművet, hogy az egyik főágyújának elsütéséhez az ellenségnek mutassa az oldalsó ívét; még így is nehezen hatolt át az A7V páncélzatán. Az A7V kétszer annyi géppuskával rendelkezett, mint a Mark IV, és egy elölről szerelt 57 mm-es löveggel, amely képesnek bizonyult a Mark IV páncélzatának legyőzésére, de a német harckocsi alakja számos vakfoltot eredményezett, míg a fegyverek korlátozott mozgása arra késztette az A7V személyzetét, hogy cikcakkos mozdulatokkal manőverezzen. A Mark IV rombusz alakú kialakítása jobbnak bizonyult a lövészárkok átjárásában, az akadályok megmászásában és a zord terepen való mozgásban.
A Villers-Bretonneux körüli harcok, mint a történelem első harckocsi-páncélos harcai, nemcsak a brit Mark IV és a német A7V konstrukciókat mutatták be, hanem azt a háború végi, minden fegyvernemre kiterjedő környezetet is, amelyben mindkettő működött. Bár mindkét járművet nem kifejezetten az ellenséges páncélosok elleni harcra tervezték, mégis bebizonyították az ilyen műveletek életképességét, ami a háború utáni időszakban kulcsfontosságú fejlesztésekhez vezetett a felfüggesztés, a páncélzat, a fegyverzet, a lőszerek, valamint a parancsnokság és az irányítás terén. Míg a britek tovább fejlesztették páncélosaikat, a német páncélosfejlesztés nem valósult meg, és csak a háború utáni időszakban foglalkoztak a kérdéssel.
