Martin Heidegger politikai ontológiája

Olvasói vélemények

Bourdieu könyve árnyaltan vizsgálja Martin Heidegger filozófiája és politikai kötődése közötti kapcsolatot, különösen a náci korszakban. Foglalkozik azokkal az összetett körülményekkel, amelyek Heidegger gondolkodását és a németországi konzervatív forradalmi mozgalmakban való részvételét alakították. A szerző keretet ad annak megértéséhez, hogy a filozófiai eszméket hogyan lehet értékelni alkotójuk ellentmondásos személyes meggyőződésétől vagy politikai cselekedeteitől függetlenül.

A könyv jól kutatott, és egyedülálló perspektívát mutat be a filozófia és a politika metszéspontjáról. Bourdieu olyan fogalmakat használ, mint a „mező” és a „habitus”, hogy Heideggert hatékonyan elhelyezze korának társadalmi-politikai kontextusában. Arra hívja fel az olvasót, hogy kritikusan gondolkodjon a filozófiai tételek érvényességéről, függetlenül azok képviselőinek ideológiájától. Az írás emellett az emberi társadalmi tapasztalatok megértésének tisztánlátására való felhívásként is értelmezhető, így értékes mindazok számára, akik a társadalmi ítéletek iránt érdeklődnek.

Néhány olvasó problémákat tapasztalt a könyv fizikai állapotával kapcsolatban, és előzetes értesítés nélkül jelentős sérülésekkel rendelkező példányokat kapott. Továbbá, bár Heidegger kontextusának feltárása értékelhető, nézeteltérések lehetnek azzal kapcsolatban, hogy Bourdieu mennyire hatékonyan választja el a filozófiát a filozófia és a filozófia képviselőinek tettei között, ami egyes olvasóknak több egyértelműséget kívánhat Heidegger náci ideológiában való bűnrészességét illetően.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Political Ontology of Martin Heidegger

Könyv tartalma:

Martin Heidegger nyílt szövetsége a nácikkal, valamint e szövetség és filozófiai gondolkodása közötti konkrét kapcsolat - az, hogy fogalmai mennyire kapcsolódnak egy alapvetően rossz hírű politikai meggyőződéshez - a közelmúltban viharos viták tárgyát képezte.

Franciaország vezető szociológusának és kultúraelméletírójának tíz évvel e vita előtt írt tanulmánya egyszerre előfutára ennek a vitának és a filozófiai diskurzusok előállításában szerepet játszó intézményi mechanizmusok elemzése. Bár Heidegger tisztában van a tisztán filozófiai kérdések legitimitásával és elismeri azt (a kanonikus szerzőkre, a hagyományos problémákra és az akadémiai tabuk tiszteletben tartására való hivatkozásaiban), Bourdieu rámutat, hogy Heidegger filozófiai diskurzusának összetettsége és absztraktsága a kulturális mezőben elfoglalt helyzetéből ered, ahol két társadalmi és intellektuális dimenzió - a politikai gondolkodás és az akadémiai gondolkodás - keresztezi egymást.

Bourdieu azzal zárja tanulmányát, hogy Heideggert nem szabad náci ideológusnak tekinteni, Heidegger filozófiai gondolataiban nincs helye az emberről alkotott rasszista felfogásnak. Inkább úgy látja, hogy Heidegger gondolkodása a filozófia területén a "konzervatív forradalom" strukturális megfelelője, amelynek a nácizmus csak egyik megnyilvánulása.