Meghalt Shakespeare?

Olvasói vélemények

Mark Twain Shakespeare szerzőségének feltárása humoros, ugyanakkor provokatív kritikát fogalmaz meg azzal a hagyományos vélekedéssel szemben, hogy a stratfordi William Shakespeare írta a híres színdarabokat és szonetteket. Twain alternatív elméleteket javasol, többek között Sir Francis Bacon közreműködésének lehetőségét vagy tehetséges egyének egy csoportjának kollektív szerzőségét. A könyv magával ragadó, és arra készteti az olvasót, hogy megkérdőjelezze a széles körben elfogadott mítoszokat, bár megjegyezzük, hogy az érvelésből hiányoznak a szilárd bizonyítékok.

⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató
⬤ Twainre jellemző humoros írói stílus
⬤ meggyőző kérdéseket vet fel Shakespeare szerzőségével kapcsolatban
⬤ jó bevezetésként szolgál a stratfordi/oxfordi vitába
⬤ kritikai meglátásokat és összehasonlításokat tartalmaz Twain saját tapasztalataival.

⬤ Az érvek ismétlődhetnek, és nem teljesen meggyőzőek
⬤ nincs erős bizonyíték az állítások alátámasztására
⬤ némi kritika a fizikai könyv előállításának minőségét illetően
⬤ nem Twain legviccesebb műve
⬤ nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik szilárdan hisznek Shakespeare szerzőségében.

(26 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Is Shakespeare Dead?

Könyv tartalma:

Ez a történelmi könyv számos elgépelést és hiányzó szöveget tartalmazhat. A vásárlók a kiadótól ingyenesen letölthetik az eredeti könyv beszkennelt (gépelési hibák nélküli) példányát.

Nincs indexálva. Nem illusztrált. 1909-es kiadás.

Kivonat: ..

Főbíró 1850-ben, majd lordkancellár lett. Súlyát kétségtelenül jobban fogják értékelni a jogászok, mint a laikusok, mert csak a jogászok tudják, mennyire lehetetlen, hogy azok, akik nem tanulták a jogot, ne mutassák ki tudatlanságukat, ha jogi kifejezéseket használnak és jogi tanokat vitatnak meg.

„Semmi sem olyan veszélyes” - írta Lord Campbell - »mint az, ha valaki, aki nem a mesterséghez tartozik, belepiszkál a szabadkőművességünkbe«. Egy laikus biztosan elárulja magát, ha olyan kifejezést használ, amelyet egy jogász soha nem használna. Erre maga Sidney Lee úr szolgáltat nekünk példát.

Azt írja (164. o.): „1609. február 15-én Shakespeare...

egy esküdtszéktől ítéletet kapott Addenbroke ellen a 6. sz.

és az 1. sz. 55.

od.

költséget.” Nos, egy ügyvéd soha nem beszélt volna „esküdtszéki ítéletről”, mert az esküdtszék feladata nem az ítélethozatal (ez a bíróság előjoga), hanem az, hogy ítéletet hozzon a tényekről. A hiba valóban bocsánatos, de ez is csak egyike azoknak az apróságoknak, amelyekből egy jogász azonnal tudja, hogy az író laikus-e vagy „a szakma embere”. Amikor azonban egy laikus mélyen bele mer mer mer merülni a jogi témákba, természetesen hajlamos arra, hogy hozzá nem értését fitogtassa.

„Hadd merészeljen egy nem hivatásos ember, bármilyen éles eszű is - írja ismét Lord Campbell -, jogról beszélni, vagy más témák tárgyalásakor a jogtudományból meríteni illusztrációkat, és hamarosan nevetséges abszurditásba fog esni”. És mit mond ugyanez a nagy tekintély Shakespeare-ről? „Mély technikai jogi ismeretekkel rendelkezett”, és könnyen megismerte »az angol jogtudomány néhány leghomályosabb eljárását«. És még egyszer: „Amikor ennek a hajlamának engedett, egyöntetűen...