Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv mélyrehatóan és mélyrehatóan tárja fel a mezcal és a tequila előállítását, politikáját és kulturális jelentőségét. A könyvben a kutatás és a személyes meglátások ötvöződnek, így az agávéból készült szeszes italok iránt érdeklődő tudományos és általános közönség számára egyaránt értékes. Néhány olvasó azonban szubjektívnek találta a szerző nézőpontját, és megjegyezte a mezcal-üzletágra vonatkozó átfogó információk hiányát.
Előnyök:⬤ Kiterjedt információkat kínál a mezcal- és tequilagyártás történetéről és politikájáról
⬤ személyes kutatásokat ötvöz a történelmi adatokkal
⬤ tudományos és nem tudományos érdeklődők számára egyaránt értékes
⬤ elősegíti az olvasók közötti vitát
⬤ a szeszes italok kedvelői számára alapvető forrásként elismert.
Hátrányok:⬤ Előzetes ismereteket feltételez a tequiláról és a mezcalról
⬤ egyes vélemények tényekként kerülnek bemutatásra
⬤ helyenként hosszadalmas részek, amelyek unalmasnak tűnhetnek
⬤ hiányzik a mezcalra vonatkozó átfogó üzleti betekintés.
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Divided Spirits, 56: Tequila, Mezcal, and the Politics of Production
Könyv tartalma:
A Divided Spirits Mexikó két legikonikusabb termékének, a tequilának és a mezcalnak a történetét meséli el. Ennek során a könyv bemutatja, hogy a neoliberalizmus hogyan befolyásolja a helyi élelmiszerek és italok előállítását, márkázását és szabályozását. Emellett megkérdőjelezi azt a stratégiát, hogy az "alternatív" piacokra támaszkodva védik az élelmiszerkultúrákat és a vidéki megélhetést.
Az elmúlt években, amikor a fogyasztók egyre inkább igénylik, hogy kapcsolatba kerüljenek azokkal az emberekkel és helyekkel, amelyek az élelmiszereiket előállítják, a terroir - a hely íze - fogalma egyre inkább előtérbe került. A tequilát és a mezcalt is eredetmegjelölések (DO) védik, olyan jogi megnevezések, amelyek célja, hogy garantálják a termék eredetiségét a terroirhoz való kötődés alapján. A védnökök szerint a DO-k bővítik a piaci lehetőségeket, védik a kulturális örökséget, és biztosítják Mexikó nemzeti szeszes italainak hírnevét. Ez a könyv azonban megmutatja, hogy azok az intézmények, amelyeknek "minden mexikói örökségét" kellene őrizniük, gyakran cserbenhagyják azokat, akiknek a leginkább szükségük van a védelemre: a kistermelőket, agavepalántákat és más munkásokat, akik generációk óta készítik a tequilát és a mezcalt. A következmények - a tequila és a mezcal minőségére és ízére, valamint a mexikói közösségekre nézve - súlyosak.
A Divided Spirits azt sugallja, hogy túl kell lépnünk a piaci alapú modelleken, ha meg akarjuk védeni a helyi termékeket és az azokat előállító embereket. Ehelyett olyan termelési, fogyasztási és felügyeleti rendszerekre van szükségünk, amelyek demokratikusabbak, befogadóbbak és részvételi jellegűek. Tartós változás nem valószínű az állam részvétele és az egyenlőtlenségek kezelése és a vidékfejlesztés támogatása iránti tartós elkötelezettség nélkül.
