Értékelés:
A kritikák kiemelik Adorno mély filozófiai elkötelezettségét, különösen a holokauszt következményeivel kapcsolatban. Összetett dialektikus megközelítése a forma és a tartalom szerves egységét hangsúlyozza, megkérdőjelezve a hagyományos filozófiai felosztást. Bár az írást sűrűnek és kihívásnak írják le, mégis dicsérik erudícióját és mélységét. A könyvet a filozófiai gondolkodás és a metafizika iránt komolyan érdeklődőknek ajánlják, megjegyezve jelentőségét az értékekről és az etikáról szóló kortárs vitákban.
Előnyök:A könyvet mély meglátásai, gazdag történelmi kontextusa és Adorno egyedülálló képessége miatt emlegetik, amellyel összetett filozófiai kérdésekkel tud foglalkozni. Kritikusan vizsgálja a forma és a tartalom közötti kapcsolatot, és sürgető társadalmi és etikai kérdésekkel foglalkozik, különösen a holokausztot követően. Erudíciója és a mainstream diskurzusban való mellőzöttsége miatt a filozófia szerelmesei számára létfontosságú olvasmány.
Hátrányok:Adorno írásának összetettsége kihívássá teheti az olvasást, különösen az Arisztotelészt tárgyaló kezdeti szakaszokban. Néhány olvasó számára a könnyű válaszok hiánya és az érvek bonyolult jellege akadályozhatja a megértést. Adorno megközelítése polarizálhat is, mivel a nyugati gondolkodással és a filozófiai hagyománnyal kapcsolatos kritikái nem biztos, hogy minden olvasóhoz eljutnak.
(3 olvasói vélemény alapján)
Metaphysics: Concept and Problems
Ez a kötet először teszi hozzáférhetővé angol nyelven Adorno metafizikai előadásait. Nemcsak a metafizikába nyújt egyedülálló bevezetést, hanem Adorno saját szellemi álláspontjába is, amelyet a Negatív dialektika című fő művében fejtett ki.
A metafizikát Adorno számára a fogalmak és a közvetlen tények közötti központi feszültség határozza meg. Adorno ezt a dualizmust Arisztotelészig vezeti vissza, akit a metafizika megalapítójának tekint. Arisztotelésznél a forma és az anyag közötti feloldhatatlan feszültségként jelenik meg. Ez az alapvető megosztottság Adorno értelmezésében végigvonul a metafizika történetén. Talán nem meglepő, hogy Adorno ezt a feszültséget a hegeli dialektikában találja feloldva.
E dualizmus mögött egy további kettősség húzódik meg, amelyet Adorno a metafizika lényegének tekint: miközben a gondolat által feloldja a transzcendentális világokba vetett hitet, ugyanakkor az empirikuson túli valóságba vetett hitet - szintén a gondolat által - igyekszik megmenteni. Adorno számára ennek a mélységes kétértelműségnek köszönheti a metafizikai hagyomány a nagyságát.
Ezeknek az előadásoknak a nagy részét, amelyeket Adorno élete végén tartott, Arisztotelész gondolatának kritikai kifejtésének szenteli, központi kétértelműségeire összpontosítva. Az utolsó előadásokban Adorno figyelme a metafizika mai aktualitásának kérdésére terelődik, különösen a holokauszt után. A metafizikai tapasztalatokban, amelyek túllépnek a racionális diskurzuson anélkül, hogy irracionalizmusba torkollnának, megtalálja annak az emberséges igazságnak az utolsó bizonytalan menedékét, amelyre saját gondolkodása mindig is törekedett.
Ez a kötet nélkülözhetetlen olvasmány lesz mindenki számára, aki Adorno munkássága iránt érdeklődik, és értékes szöveg a filozófia és a társadalomelmélet hallgatói és kutatói számára.
