Értékelés:
A Mexico City Blues Jack Kerouac 242 rövid versből álló, ünnepelt gyűjteménye, amelyet gyakran dicsérnek spontán és jazz-szerű stílusa miatt. Sok olvasó szerint vidám és leleményes mű, amely megragadja a Beat-generáció lényegét, míg mások megjegyzik, hogy Kerouac prózájához képest súlyos buddhista témák és a költői mélység időnkénti hiánya jellemzi.
Előnyök:A könyvet nagyra értékelik szabad szellemű és spontán írói stílusa miatt. Az olvasók élvezik a dzsesszszerű, improvizatív jelleget és a sok refrénben fellelhető örömteli kifejezésmódot. Sokan Kerouac egyik legjobb művének tartják, tele kreativitással és zsenialitással. Kerouac rajongói és a beatköltészet iránt érdeklődők számára kötelező olvasmány.
Hátrányok:Egyes olvasók a súlyos buddhista témákat nyomasztónak találják, és megjegyzik, hogy a verseket kevésbé érzik hatásosnak, mint Kerouac prózáját. Néhány kritikus megemlíti, hogy a versek időnként értelmetlenek vagy sodró lendületűek, ami a mélység hiányát sugallja más beatköltők műveihez képest. Van olyan érzés, hogy második olvasásra már nem annyira magával ragadó.
(28 olvasói vélemény alapján)
Mexico City Blues: 242 Choruses
A híres beat-író egyik formailag legötletesebb könyve, a Mexico City Blues Jack Kerouac alapvető lírai verseskötete, amelyet a századik születésnapja alkalmából most újra kiadtak. Az 1954 és 1957 között írt és eredetileg 1959-ben a Grove Press kiadónál megjelent Mexico City Blues Kerouac legfontosabb verses műve.
Magába foglalja a spontán komponálásról szóló elméletének és a buddhizmus iránti érdeklődésének minden elemét. Emlékek, fantáziák, álmok és szürrealisztikus szabad asszociációk ötvöződnek lírai módon a jazz és a blues által inspirált laza formátumban.
A Kerouac mexikóvárosi tartózkodása idején írt, William S. Burroughsra, Gregory Corsóra és Bill Garverre utaló, Kerouac életművének ez az izgalmas kötete a hang, a ritmus és a vallás eredeti és megindító eposza.
