Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a világirodalom lebilincselő és informatív feltárását kínálja, de kritika éri, hogy nem összpontosít eléggé magára az irodalomra, ehelyett a politika, a fordítás és a befogadás témakörét választja. Bár az írói stílus dicséretes, az irodalmi művek átfogó feldolgozásának hiánya miatt egyes olvasók többre vágynak.
Előnyök:⬤ Érdekes és informatív tartalom
⬤ lebilincselő és szellemes próza
⬤ erős fejezetek a fordításról és a kiadópolitikáról
⬤ széleskörű témakínálat
⬤ felkelti az érdeklődést más irodalmi művek iránt.
Hátrányok:⬤ A címadó kérdéssel nem foglalkozik kielégítően
⬤ túl kevés szó esik magáról az irodalomról
⬤ a politikát és a recepciót helyezi előtérbe az irodalmi elemzéssel szemben
⬤ korlátozott bibliográfia
⬤ az olvasók az irodalmi szövegek részletesebb vizsgálatára vágyhatnak.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
What Is World Literature?
Könyv tartalma:
A világirodalmat Észak-Amerikában sokáig az európai remekművek kánonjaként határozták meg, de a kialakulóban lévő globális perspektíva megkérdőjelezte mind ezt az európai fókuszt, mind magát a remekmű kategóriáját. Az első olyan könyv, amely széles körben vizsgálja a világirodalom mai hatókörét és céljait, a Mi a világirodalom? a világirodalom felhasználását és visszaéléseit vizsgálja egy gyorsan változó világban.
David Damrosch a suméroktól az aztékokig, a középkori miszticizmustól a posztmodern metafikcióig terjedő esettanulmányok segítségével vizsgálja meg, hogyan változnak a művek a nemzeti kontextusból a globális kontextusba kerülve. A világirodalmat nem mint szövegek kánonját, hanem mint a terjesztés és az olvasás módját mutatja be, és Damrosch amellett érvel, hogy a világirodalom olyan mű, amely a fordításban nyer. Ha egy világirodalmi mű hatékonyan kerül bemutatásra, akkor a forrás- és a befogadó kultúra között létrejövő elliptikus térbe kerül, amelyet mindkettő formál, de egyik sem határolja körül. A bevált klasszikusok és az új felfedezések egyaránt részt vesznek ebben a körforgásban, de eközben súlyosan rosszul is bánhatnak velük. A XIX. században újra felfedezett Gilgames eposztól kezdve Rigoberta Mench mai írásaiig a külföldi műveket gyakran eltorzították saját szerkesztőik és fordítóik közvetlen igényei.
Ez a könyv, amely ékesszólóan íródott, nagyrészt példák alapján érvel, és tele van éleslátó közeli olvasatokkal, egyszerre meghatározó esszé és elrettentő példák sorozata.
