Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák többnyire pozitív fogadtatásban részesítették Michael Lynch könyvét, amely az intellektuális alázat fontosságát tárgyalja a politikai polarizáció és a technológia társadalmi diskurzusra gyakorolt hatásának összefüggésében. A szerző érvei hangsúlyozzák az alázat szükségességét az igazság megértésében és a demokratikus párbeszédben való részvételben, ugyanakkor kritikával illeti a modern törzsiességet és az azzal gyakran együtt járó arroganciát. Néhány olvasó azonban megjegyzi, hogy a könyv csak korlátozottan foglalkozik az újságírás és a média szélesebb rendszerszintű problémáival.
Előnyök:⬤ Az intellektuális alázat demokráciában betöltött szerepének erős megfogalmazása.
⬤ A politikai polarizációhoz hozzájáruló pszichológiai és technológiai tényezők kiváló elemzése.
⬤ Elgondolkodtató érvek a különböző nézőpontok meghallgatásának szükségességéről.
⬤ Jól megírt és érthető, az összetett gondolatokat közérthetővé teszi.
⬤ Tömör és magával ragadó, rövid olvasmányban is tartalmas betekintést nyújt.
⬤ A filozófiai gondolatokra való hivatkozások gazdagítják a tartalmat.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv nem tartalmaz konkrét megoldásokat a felvetett kérdésekre.
⬤ A kritikák szerint a könyv elkerülte a médiával kapcsolatos mélyebb problémákat, amelyek hozzájárulnak a félretájékoztatáshoz.
⬤ Néhány kritika elégedetlenségét fejezi ki a könyv árazásával kapcsolatban, azt sugallva, hogy az túl magas egy e-könyvhöz képest.
⬤ Néhány kritika frusztrációját fejezi ki az igazságról folytatott vitában érzékelt tudományos elitizmus miatt.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Know-It-All Society: Truth and Arrogance in Political Culture
Könyv tartalma:
A széttöredezett politikai tájképet számba véve Michael Patrick Lynch éles filozófiai szemléletet ad a digitális kultúráról és annak hajlamáról, hogy dogmatikus mindentudóvá tesz bennünket. Az internet - ahol a legtöbb megosztott hírt még az sem olvassa el, aki közzéteszi - hozzájárult az "intellektuális arrogancia" féktelen terjedéséhez. Ebben a kultúrában azt gondoljuk, hogy nincs mit tanulnunk egymástól; az érzelmi felháborodást jutalmazzuk a reflektív gondolkodás helyett; és dicsőítjük a tőlünk különbözőek védekező elutasítását.
A klasszikus filozófusok, például Hannah Arendt és Bertrand Russell műveit egybefonva és egy olyan kibernetikus jövőre vetítve, amelyet ők még csak el sem tudtak volna képzelni, Lynch mélyen belemerül három alapvető gondolatba, amelyek megmagyarázzák, hogyan jutottunk oda, ahol vagyunk:
- a természetes hajlamunk, hogy túlságosan magabiztosak vagyunk a tudásunkban;
- a törzsi politika, amely ebből a hajlamunkból táplálkozik;
- és az, ahogyan a közösségi média felháborodásgyára terjeszti az arrogancia és a vak meggyőződés politikáját.
A kultúránkban felerősödő "mindentudás" mellett Lynch gyakorlati megoldásokat kínál arra, hogyan kezdhetnénk megfordítani ezt a veszélyes tendenciát - az érzelmek banalitásának elutasításától kezdve a ritkán rálátásról árulkodó emotikonok banalitásának elutasításán át Szókratész tételeinek elfogadásáig, aki példát adott arra, hogy milyen alázatos beismerni, milyen keveset tudunk gyakran a világról, egészen a párbeszéd fontosságáig, ha többet akarunk tudni. Lynch bátorító és mélyen eredeti elemzéssel tükröt tart az amerikai kultúrának, hogy felfedje, hogy széttöredezettségünk forrásai az igazsághoz való hozzáállásunkkal kezdődnek. Végül a Mindent tudni társadalom erőteljes új érvet hoz fel az igazság és az alázat nélkülözhetetlen értéke mellett a demokráciában.
