Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv kritikái polarizáltak: egyes olvasók az olasz fasizmus szellemi történetének briliáns feltárását látják benne, míg mások azt kifogásolják, hogy a fasizmus újradefiniálására irányuló törekvése kudarcot vall, és nem az erőszakos ideológiaként ábrázolt fasizmusról szól. Egyszerre szolgál történelmi áttekintésként és a kortárs politikai párhuzamok kritikájaként.
Előnyök:Az olvasók nagyra értékelik a könyvet informatív tartalma, áttekinthetősége és az olasz fasizmus történelmi fejlődésének éleslátó elemzése miatt. A téma meghatározó művének tartják, amely koherens képet nyújt az érintett ideológiákról, és az erőszakon túl új perspektívát kínál a fasizmusról. Az írói stílus közérthető és nem túlságosan szakszerű, így széles közönség számára vonzó.
Hátrányok:Egyes kritikusok szerint a szerző következtetései tévesek, és azzal érvelnek, hogy a fasizmus ábrázolása nem ragadja meg megfelelően annak erőszakos és irracionális aspektusait. Aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a szöveg félreérthetően a fasizmus negatív konnotációinak támogatásaként vagy lekicsinyítéseként értelmezhető. Hiányosnak tartják a téma árnyalt tárgyalását.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Mussolini's Intellectuals: Fascist Social and Political Thought
Könyv tartalma:
A fasizmust hagyományosan irracionálisnak és antiintellektuálisnak jellemezték, amely kizárólag mítoszok, érzelmek, ösztönök és gyűlöletek halmazaként fejeződik ki. Az olasz fasizmusnak ez az intellektuális története - az angol nyelvű világ egyik vezető szakértőjének négy évtizedes munkájának eredménye - egy alternatív beszámolót nyújt. A. James Gregor amellett érvel, hogy az olasz fasizmus lehet, hogy hibás hitrendszer volt, de nem volt sem több, sem kevesebb irracionális, mint a huszadik század más forradalmi ideológiái. Gregor ezt az érvelést azzal támasztja alá, hogy első ízben mutatja be az olasz fasizmus fő szellemi alakjainak kronologikus bemutatását, és nyomon követi, hogyan fejlődtek a mozgalom eszméi az Olaszországon belüli és kívüli társadalmi és politikai fejleményekre reagálva.
Gregor a fasiszta gondolkodást a szocialista ideológiában való kezdetektől az első világháború idején - amikor maga Mussolini is a forradalmi szocializmus vezetője volt -, a különálló gondolkodásmóddá való fejlődésén keresztül egészen a második világháborúban bekövetkezett pusztulásáig követi. Útközben Gregor részletes beszámolót nyújt az olasz fasizmus néhány jelentős gondolkodójáról, köztük Sergio Panunzio és Ugo Spirito, Alfredo Rocco (Mussolini igazságügy-minisztere) és Julius Evola, a bizarr és baljós alak, aki sok kortárs neofasisztát inspirált.
Gregor beszámolója feltárja azokat a hibákat és feszültségeket, amelyek a kezdetektől fogva kísértették a fasiszta gondolkodást, de megmutatja, hogy ha meg akarjuk érteni a huszadik század egyik legfontosabb politikai mozgalmát, akkor mindazonáltal meg kell értenünk, hogy a fasizmusnak komoly intellektuális és zsigeri gyökerei is voltak.
