Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a fotográfia formalista értelmezését kínálja, és olyan kritikai írásokat tartalmaz, amelyek a művészet összetett filozófiai kérdéseivel foglalkoznak. Bár a könyvet dicsérik a mélysége és az egyes művészek és mozgalmakba való betekintése miatt, száraz stílusa és szűk látókörűsége miatt nem biztos, hogy mindenki számára vonzó.
Előnyök:A fotográfia és a művészeti mozgalmak alapos feltárása, értékes meglátások az adott korszak megértéséhez, jól informált esszék olyan művészekről, mint Pollock és Stella.
Hátrányok:Száraz és pedáns írói stílus, csak a formalizmus iránt érdeklődők számára lehet vonzó, az esszék kiválasztása Fried nézetei felé lehet elfogult.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Art and Objecthood: Essays and Reviews
Könyv tartalma:
Michael Fried sokat méltatott és rendkívül ellentmondásos művészetkritikája meghatározza a késő modernizmus körvonalait a képzőművészetben. Ez a kötet huszonhét írást tartalmaz, köztük a Three American Painters katalógusának nagy hatású bevezetőjét, Morris Louis című könyvének szövegét, valamint a híres "Art and Objecthood" című írását. Eredetileg 1962 és 1977 között jelentek meg, és ma is vitákat generálnak. Megalkuvást nem ismerő, izgalmas és szenvedélyes írások ezek, amelyek tudatában vannak átalakító erejüknek egy olyan időszakban, amikor a modernizmus természetéről, valamint a fejlett festészet és szobrászat céljairól és lényegéről heves viták folytak.
A rövid ismertetőtől a hosszabb esszékig, Jackson Pollock, Morris Louis, Kenneth Noland, Jules Olitski, Frank Stella és Anthony Caro jelentős kritikáival ezek az írások meghatározzák a magas modernizmus kulcskérdéseinek megértéséhez szükséges alapvető fogalmakat: Clement Greenbergnek a modernizmus infralogikájáról szóló beszámolójának életképességét, a figuráció Pollock utáni státuszát, a forma problémájának központi szerepét, a festői és szobrászati absztrakció természetét, valamint a mű és a szemlélő közötti kapcsolatot. Fried számos esszéjében szembeállítja a modernista vállalkozást a minimalista vagy szó szerinti művészettel, és egy máig provokatív álláspontot képviselve azt állítja, hogy a minimalizmus lényegében egy színházi műfaj, ezért művészileg öncélú.
Fried e kötethez egy terjedelmes bevezető esszét is mellékelt, amelyben kitér arra, hogyan lett műkritikus, tisztázza műkritikai szándékait, és döntő különbséget tesz műkritikája és az általa később megírt művészettörténet között. Az eredmény egy olyan könyv, amely egyszerűen nélkülözhetetlen mindazok számára, akiket a modernista festészet és szobrászat, valamint korunk műkritikai feladata foglalkoztat.
