Értékelés:
Willa Cather „Az én Antóniám” című regénye egy gyönyörűen megírt és magával ragadó történet, amely a barátság, az emlékezet és a bevándorlók tapasztalatainak témáit járja körül a 19. század végi Nebraskában. A szereplők közötti kapcsolatokat, különösen Jim Burden és Antonia között, mélységesen és melegségesen ábrázolja. A könyv kiemelkedik a táj és a telepesek életének eleven leírásában, megragadva a prériélet örömeit és nehézségeit egyaránt. Egyes olvasók értékelik a történet nosztalgikus és szelíd elbeszélését, míg mások az elbeszélés egyes részeit lassúnak találják, vagy a főszereplő Jimet kevésbé tartják érdekesnek, mint Antoniát.
Előnyök:⬤ Jól kidolgozott karakterek, különösen Antonia
⬤ a nebraskai táj megidéző leírása
⬤ a barátság és a közösség erős témái
⬤ nosztalgikus és szívhez szóló elbeszélés
⬤ a bevándorlók tapasztalatainak megragadása
⬤ magával ragadó írói stílus.
⬤ Néhány olvasó szerint az elbeszélés lassú, különösen az utolsó részeknél, ahol Jim története veszi át a főszerepet
⬤ a hagyományos cselekményszerkezet hiánya zavaró lehet
⬤ Jim kevésbé tűnik meggyőző karakternek Antonia-hoz képest
⬤ egyes kiadásokban kicsi a betűméret és rossz a fordítás.
(1459 olvasói vélemény alapján)
Cuzak leült a kályha mögé, és egyforma szórakozottan figyelte a nőtársait és a kisgyerekeket.
Szerinte kedvesek voltak, és szerinte nyilvánvalóan viccesek. Eddig a lányokkal táncolt, és elfelejtette, hogy ő már öreg fickó, és most a családja inkább meglepte, hogy úgy tűnt, viccnek tartja, hogy ezek a gyerekek mind hozzá tartoznak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)