Nationalist Voices in Jordan: The Street and the State
A hagyományos bölcsesség szerint a jordániai állam nemzeti identitását az uralkodó Hasemita család határozta meg, amely az 1920-as évek óta kormányozza az országot. Ez a nézet azonban figyelmen kívül hagyja azt a jelentős szerepet, amelyet az "arab utca" - ebben az esetben az egyszerű jordániaiak és palesztinok - játszott és játszik ma is a nemzeti identitás meghatározásában Jordániában és a termékeny félhold egészén belül.
Valójában, ahogyan ez az útkereső tanulmány világossá teszi, az "utca" nem kevésbé, mint az állam volt a Közel-Kelet nemzetépítési folyamatának egyik fő szereplője a gyarmati korszak alatt és után. Ebben a könyvben Betty Anderson a Jordán Nemzeti Mozgalom (JNM) tevékenységét vizsgálja, amely baloldali politikai pártok csoportja volt, és az 1920-as évektől az 1950-es évekig a pánarab egység előmozdításán és a különálló jordániai állam fennmaradásának ellenzésén dolgozott.
Elsődleges források - többek között emlékiratok, interjúk, versek, tankönyvek és újságok -, valamint levéltári iratok felhasználásával bemutatja, hogy az oktatás bővülése, az új munkahelyek a köz- és magánszektorban, a gazdasági kapcsolatokban bekövetkezett változások, a nemzeti hadseregek létrehozása és a média megjelenésének robbanásszerű növekedése hogyan járult hozzá ahhoz, hogy az egyszerű jordániaiak és palesztinok (akik akkoriban a jordán kormány alatt álltak) számára alternatív nemzeti identitástudatot nyújtson. Anderson meggyőzően bizonyítja, hogy a JNM pánarab víziójának és céljainak kulcsfontosságú elemei befolyásolták a hasemita elitet, és végül el is fogadták őket, még akkor is, ha maga a mozgalom 1957-ben politikai vereséget szenvedett.
