Négy furcsa történet (Esprios Classics)

Olvasói vélemények

Algernon Blackwood „Four Weird Tales” című gyűjteménye négy különböző történetet tartalmaz, amelyek a furcsa fikciót járják körül, hangulatos elbeszéléseket kínálva, amelyek tempójukban és elkötelezettségükben változnak. Míg egyes olvasók értékelik Blackwood prózájának mélységét és bonyolultságát, mások túlságosan leírónak és lassúnak találják.

⬤ Felidéző atmoszféra és gazdag próza.
⬤ Egyedi történetek, amelyekben a horror és a rejtély keveredik.
⬤ Négy történetből álló összeállításként jó értéket kínál, különösen mivel ingyenes.
⬤ Betekintést nyújt a korai weird fictionbe, amely olyan későbbi írókra volt hatással, mint Lovecraft.

⬤ Néhány történet, különösen a „Homok” túl hosszú, és elhúzódónak tűnhet.
⬤ A leíró írás túl bonyolult lehet az alkalmi olvasók számára.
⬤ Néhány olvasó szerint a történetek kiszámíthatóak, vagy nem olyan lebilincselőek, mint Blackwood más művei.
⬤ A modern formázás (például a tartalomjegyzék) hiánya akadályozhatja a navigációt a digitális változatban.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Four Weird Tales (Esprios Classics)

Könyv tartalma:

Algernon Henry Blackwood (1869-1951) természetfeletti történetek angol írója volt. Blackwood a harmincas évei végén kezdett el horrortörténeteket írni.

Nagyon sikeres volt, tíz novelláskötetet írt, és mind a rádióban, mind a televízióban megjelent, hogy elmesélje őket. Tizennégy regényt és számos színdarabot is írt, amelyek többségét előadták, de nem adták ki. Lelkes természetbarát volt, és sok története tükrözi ezt.

Bár Blackwood számos rémtörténetet írt, legjellemzőbb művei kevésbé az ijesztgetésre, mint inkább a félelem érzetének kiváltására törekednek. Jó példa erre A kentaur (1911) és a Julius LeVallon (1916) című regénye, valamint annak folytatása, A fényes hírnök (1921).