The Willows

Olvasói vélemények

Algernon Blackwood „The Willows” című művéről szóló kritikák kiemelik annak hangulatos és kísérteties minőségét, és dicsérik a lírai prózát és a horror hatékony felépítését. Sok kritikus nagyra értékeli a pszichológiai mélységet és a megmagyarázhatatlan rettegés érzését, amely áthatja a történetet, és gyakran olyan szerzők műveihez hasonlítja, mint H.P. Lovecraft és Edgar Allan Poe. Néhány olvasó azonban kritizálja az explicit akció és a megoldás hiányát, úgy érzi, hogy a történet talán nem tetszik azoknak, akik a modern horrort vagy a világos elbeszéléseket kedvelik.

⬤ Lírai és elegáns próza, amely erős atmoszférát teremt.
⬤ Hatékony feszültség és a feszültség fokozatos felépítése.
⬤ Megmozgatja az olvasó képzeletét, megmagyarázhatatlan rettegést keltve.
⬤ A természetfeletti irodalom klasszikusának számít; egyesek szerint Poe-ra és Lovecraftra emlékeztet.
⬤ Gazdagon leíró és magával ragadó a természeti környezetet illetően.
⬤ Rövid terjedelme miatt egyetlen olvasás alatt megemészthető.

⬤ Néhány olvasó lassúnak találhatja a tempót és a történetvezetést, mivel nincs benne hagyományos cselekmény.
⬤ A befejezés kétértelmű, és az olvasónak lehet, hogy nem elégedett vagy zavarodott lesz.
⬤ A nyelvezet és a stílus elavultnak és kihívásnak tűnhet a mai közönség számára.
⬤ Egyes olvasók talán nem találják elég ijesztőnek vagy magával ragadónak a kortárs horrortörténetekhez képest.

(182 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Algernon Blackwood (1869-1951) minden idők egyik legnagyobb természetfeletti írója volt, és "A fűzfák" az ő remekműve, amelyet a valaha írt egyik legnagyobb horrortörténetként emlegetnek. Ez a kiadás John Gregory Betancourt új bevezetőjével egészül ki. H. P. Lovecraft "Természetfeletti horror az irodalomban" című esszéjében ezt írta: "Machennél kevésbé intenzíven, de mégis végtelenül szorosabban kötődik egy irreális világ gondolatához, amely folyamatosan a miénkhez nyomul, az ihletett és termékeny Algernon Blackwood, akinek terjedelmes és egyenetlen munkássága között megtalálhatjuk e vagy bármely korszak legjobb kísérteties irodalmát. Blackwood úr zsenialitásának minőségét nem lehet vitatni.

Mert senki sem közelítette meg azt az ügyességet, komolyságot és aprólékos hűséget, amellyel a hétköznapi dolgok és élmények furcsaságának felhangjait rögzíti, vagy azt a természetfeletti éleslátást, amellyel részletről részletre felépíti a valóságból a természetfeletti életbe vagy látomásba vezető teljes érzéseket és észleléseket. A puszta szavak költői boszorkányságának említésre méltó ismerete nélkül ő a különös atmoszféra egyetlen abszolút és megkérdőjelezhetetlen mestere.

És képes egy egyszerű, humortalan pszichológiai leírásból szinte történetet idézni. Mindenekelőtt megérti, hogy egyes érzékeny lelkek mennyire teljesen az álom határvidékén tartózkodnak örökké, és hogy milyen viszonylag csekély a különbség a tényleges tárgyakból alkotott képek és a képzelet játéka által gerjesztett képek között.".