The Willows

Olvasói vélemények

Algernon Blackwood „A fűzfák” című művéről szóló kritikák kiemelik a hangulatos írást és a lassan épülő feszültséget, ami egy lebilincselő természetfeletti horrortörténetet hoz létre, amely az olvasókban nyugtalanságot és rejtélyt hagy. Míg sokan dicsérik a lírai prózát és a kísérteties képeket, egyesek szerint hiányzik belőle a hagyományos cselekményfejlődés és a lezárás, ami vegyes érzéseket vált ki a befejezéssel kapcsolatban.

⬤ Lírai és elegáns írásmód.
⬤ Sikeres a feszült és hátborzongató atmoszféra megteremtésében.
⬤ Egyedülálló pszichológiai horror, amely az ismeretlent kutatja.
⬤ Erős nyugtalanságot és paranoiát kelt az olvasóban.
⬤ Kifejezetten ajánlott a klasszikus horror és természetfeletti irodalom rajongóinak.
⬤ Ingyenesen elérhető a Kindle-en, így hozzáférhetővé teszi.

⬤ Néhány olvasó szerint a cselekmény hiányos, minimális a cselekmény vagy a megoldás.
⬤ A befejezést kétértelműnek vagy nem kielégítőnek érezhetik.
⬤ Az írásmód kihívást jelenthet vagy lassú lehet a modern olvasók számára.
⬤ Nem alkalmas azoknak, akik a kortárs horror stílusát keresik, mint például Stephen King.

(182 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Algernon Henry Blackwood (1869 -1951) angol természetfeletti regényíró volt. Blackwood újságíró és műsorvezető is volt.

Blackwood változatos karriert futott be: gazdálkodott Kanadában, szállodát üzemeltetett, újságíró volt New Yorkban, és különböző folyóiratok esszéírója. Művei között tíz novelláskötet, tizennégy regény, gyermekmesék és több színdarab szerepelt. Számos története tükrözi a természet és a természetjárás iránti szeretetét.

Két legismertebb története a "Fűzfák" és a "Wendigo".

Egy részlet a Fűzfákból: "Először váltak rendesen láthatóvá ezek a hatalmas alakok, közvetlenül a bokrok tetején - hatalmasak, bronzszínűek, mozgékonyak, és teljesen függetlenek az ágak ringatózásától. Tisztán láttam őket, és megállapítottam, most, hogy nyugodtabban szemügyre vettem őket, hogy sokkal nagyobbak az embernél, sőt, valami a megjelenésükben azt hirdette, hogy egyáltalán nem is emberek.

Bizonyára nem csupán az ágak mozgó rajzolatai voltak a holdfényben. Önállóan mozogtak. Folyamatos folyamban emelkedtek felfelé a földről az ég felé, és amint elérték az égbolt sötétjét, teljesen eltűntek.

Egymásba fonódtak, hatalmas oszlopot alkottak, és láttam, ahogy végtagjaik és hatalmas testük egymásba olvadnak, és egymásból ki-be olvadnak, ezt a kígyózó vonalat alkotva, amely a szélviharos fák tekervényeivel együtt spirálisan hajlott, ringatózott és csavarodott. Meztelen, folyékony alakok voltak, a bokrok között, szinte a levelek között haladtak felfelé - élő oszlopként emelkedtek az égbe. Az arcukat soha nem láthattam.

Folyamatosan özönlöttek felfelé, nagy ívekben ringatózva, tompa bronzszínnel a bőrükön..... Minél tovább néztem, annál biztosabb lettem benne, hogy ezek az alakok valódiak és élők, bár talán nem a fényképezőgép és a biológus által követelt normák szerint.".".