Negyvenegy téves indítás: Esszék művészekről és írókról

Olvasói vélemények

A könyv Janet Malcolm esszéinek gyűjteménye, amelyekben éleslátó megfigyelései és írói képességei mutatkoznak meg, különösen a művészet és az újságírás területén. Míg sok olvasó értékeli briliáns prózáját és egyedi nézőpontját, néhányan elégedetlenségüket fejezik ki egyes esszék hosszúsága és sűrűsége miatt, és néhányan úgy érzik, hogy stílusa háttérbe szorítja a témákat, amelyekről ír. A kritikusok véleménye megoszlik egyes esszékről, egyeseket kiemelnek, másokat pedig kevésbé sikeresnek tartanak.

⬤ Briliáns és megvilágító erejű írói stílus.
⬤ Lenyűgöző elbeszélések, amelyek lekötik az olvasót.
⬤ Friss nézőpontokat és éleslátó megfigyeléseket kínál a művészetről és az újságírásról.
⬤ Sokan úgy találják, hogy esszéinek olvasása olyan gazdag élményt nyújt, mint a finom ételek élvezete.
⬤ Magával ragadó hangja leköti az olvasó figyelmét.
⬤ Néhány írását mesterműként dicsérik.

⬤ Néhány esszét elavultnak és hosszúnak érezhetünk.
⬤ Néhány olvasó fárasztónak találta a gyűjteményt, és jobban szerette volna, ha az olvasást időben elosztva végzi.
⬤ Egyes esszék nem feltétlenül nyújtanak új ismereteket, mivel már korábban is megjelentek.
⬤ Kritikusok szerint Malcolm írásaiban túlságosan is saját magára koncentrál, nem pedig a témáira.
⬤ Egyes olvasók egyes esszéket nem találtak átlátónak vagy rosszul kivitelezettnek.
⬤ Néhányan csalódottságuknak adtak hangot a korábbi műveihez képest az általános minőséget illetően.

(35 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Forty-One False Starts: Essays on Artists and Writers

Könyv tartalma:

A National Book Critics Circle döntőse kritika kategóriában

Mélyen malcolmista kötet festőkről, fotósokról, írókról és kritikusokról.

Janet Malcolm In the Freud Archives és Az újságíró és a gyilkos, valamint a Sylvia Plath-ról és Gertrude Steinről írt könyvei kanonikusak a nonfiction területén - akárcsak e gyűjtemény címadó esszéje, amely negyvenegy "hamis kezdettel", vagyis a David Salle festőművész lényegének megragadására tett sorozatos kísérletével káprázatos művészportrévá válik. Malcolm "a legintellektuálisabban provokatív szerzők közé tartozik" - írja David Lehman a The Boston Globe-ban -, "aki képes az észlelés epifániáit a felismerés robbanásszerűségeivé változtatni.".

A Negyvenegy téves indítás című kötetben Malcolm több évtized alatt megjelent esszéit gyűjti egybe (főként a The New Yorker és a The New York Review of Books folyóiratokban), amelyek a művészekkel és munkájukkal való foglalkozását tükrözik. Alanyai festők, fotósok, írók és kritikusok. Felfedezi a Bloomsbury megszállott vágyát, hogy vizuális és irodalmi dolgokat hozzon létre; az Edward Weston aktjai mögött álló "szenvedélyes együttműködéseket"; és Thomas Struth német művészeti fotós karakterét, akit "kísért a náci múlt", de akinek fotói mégis "a szellem könnyedségével" rendelkeznek. A "The Woman Who Hated Women" című könyvben Malcolm Edith Wharton szépirodalmi műveinek "ónixfelszíne" alá ássa magát, míg a "Advanced Placement"-ben Cecily von Zeigesar Gossip Girl-regényeinek fekete komédiáját élvezi. A "Salinger cigarettái"-ban Malcolm azt írja, hogy "a kicsinyesség, a közönségesség, a banalitás és a hiúság, amelytől kevesen vagyunk mentesek, és így másokban is elviselhetőek, Salinger tehetetlenül szennyezetlen hősei és hősnői számára olyanok, mint a parlagfű". "Újra és újra" - írja Ian Frazier bevezetőjében - "bebizonyította, hogy a nonfiction - egy riportkönyv, egy magazincikk, valami, amit mindennap látunk - az irodalom legmagasabb szintjére emelkedhet.".

A Publishers Weekly 's Best Nonfiction Books of 2013 című könyvek egyike.